A legyezés esszenciája

Ok, ez most egy kicsit fura lesz. Be fogok illeszteni ide egy olyan cikket, amit nem én irtam. Próbálom megtalálni a szerzőt: Élő Pétert, hogy engedélyt adjon irása ilyetén módon történő publikálásához. Nincs szándékomban más tollával ékeskedni. Viszont az emlitett anyag annyira frappáns, lényegretörő, könnyen értelmezhető, élvezetes olvasmány, hogy eccerűen nem birom ki, hogy ne tegyem ide. Az irásban szereplő linkek túl régiek ahhoz, hogy működjenek, de sebaj, lényeg a lényeg.

Következzék tehát a cikk, Élő Péter tollából, vágatlanul.

I. Legyezõ Horgászat

1. Bevezetés

Tulajdonképpen az egész írást amolyan bevezetésnek szánom. Akik már hosszabb ideje ûzik a sportot, azok valószínûleg egyelõre nem sok újat tudnak meg belõle, mivel igyekeztem annyira lecsupasztani a témát amennyire csak lehet. Szerettem volna, ha csak az önállósodáshoz szükséges és elégséges információk kerülnek bele, vagyis alapvetõen kezdõknek szántam. Erõsen remélem viszont, hogy születési rendellenességei serkentõleg hatnak más mániákusokra is, és közös erõvel megkezdhetjük bõvítését, és így idõvel mindenki találhatna valami hasznosat ebben a rovatban.

2. Kellékek

Az alapfelszerelés igen egyszerû: bot, orsó, zsinór, elõke, légy, slussz. Ezen kívül nem árt, ha van egy széles karimájú kalap, polárszûrõs szemüveg, meg egy bicska is nálunk. Szemüvegeseknek nem túl jó megoldás az a fajta rácsiptethetõ polárszûrõ, amelyik ki is fordítható, mert nagyon eláll a lencsétõl és egy csomó zavaró tükrözõdés alakul ki. Így erõs napsütésben az ember alig lát valamit, legfeljebb mélyen nézhet saját szemébe. A primitívebb változatok, amik szorosan felfekszenek, egyrészt sokkal olcsóbbak, másrészt nem is tükröznek össze-vissza.

(A légygyártáshoz szükséges felszerelés taglalását lásd késõbb.)

Azt hiszem, itt nem árt oszlatni egy elterjedt hiedelmet: A légyhorgászat nem tartozik a kimondottan drága módszerek közé. Még nem!

2.1. Bot

Szerintem a felszerelés legfontosabb része, és bizony a legdrágább is. Persze ez nem jelenti azt, hogy a többi komponens nem fontos, de a bot mozgatja õket, sok múlik rajta.

A botok felosztása az alábbi szubjektív szempontok alapján a célszerû: Bot van lassú, gyors, és éppen jó. Utóbbi kategóriába tartozó botok halmaza egy adott felhasználó esetében is változik asszerint, hogy az illetõ hol és milyen halra pályázik. További komplikációt jelent, hogy adott "dobósúlyú" és gyorsaságú botból is sokféle létezik. -Azt nem állítom, hogy idehaza kapható is.

Mit is értsünk a fentiek alatt? Nos a lágyabb, inkább parabolaakciós botok akció közben komótosabban hajladoznak, a zsinor-elõke-légy együttes lassabban utazik, a gravitáció meg közben hat (esetleg a szél is fúj), ezért ezekkel kisebb távolság érhetõ el. Ha viszont nem akarunk messzire horgászni, az ilyenekkel jobban követhetjük a légy mozgását. A keményebb, csúcsakciós botok szaporábban hajlonganak, a repítés gyorsabb, a légy pillanat alatt odaérhet, ahová nem szeretnénk. Nagyot csobban, mikor nem kéne, a tetejébe a karunk is erõsebben igénybe van véve, lehet, hogy elfáradunk bele. Az erõfeszítésért cserébe viszont szélben is, és messzebbre is jobban lehet célozni.

A megfelelõ bothossz, mint olyan, nagyon terepfüggõ fogalom. Ha nagy a gaz, a hosszabb jobb, mert a szerelék magasabban mozog. Behajló ágak alatt (pláne ha kicsi a patak) a rövidebb elõnyösebb - általában.

Összegezve: kisebb patakokra, különösen száraz légyhez én a lassúbb, rövidebb botok közül választanék, nagyobb vizekre meg valami hosszabb, gerincesebb fajtából.

A lényeg, hogy a bot legyen összhangban a gazdájával. Ezért célszerû elõbb az orsót, meg a zsinórt beszerezni, felkötni egy elõkét és valahogy rávenni a boltosokat, hogy engedjék végigpróbálni a botkészletet. (Ha valaki talál ilyen boltot, akkor azt itt közölhetnénk is. Jobb országokban van erre tesztzsinór orsóval, szerintem itt még sokáig nem lesz.) Ha valaki nem tudja még a szereléket megfelelõen mozgatni, annak nem árt, ha kölcsönkért felszereléssel próbálkozik, míg rá nem érez a dolog ízére.

Olvastam, hogy úgy 200$ fölött az USA-ban, már csak a márkanévért kell fizetni, (meg ahogy látom újabban a feltétel nélküli életfogytos garanciáért). Nálunk ez a márkanév-határ valahol 30000 Ft körül lehet. 50000 felett is láttam egy vacak botot, de még 10000 körül is található néha egészen jó minõségû, garancia meg jó ha féléves van. Nem érdemes szórni a pénzt!

Én az AFTMA számozás szerinti hatos botot tartom jó mindenesnek. Vannak, akik a hetest, szerintem az már egy kicsit sok, bár amekkora szelek vannak néha...

A jó bot általános jellemzõi: A szénszálas testen a paraméterek rendesen fel vannak tüntetve. A nyél parafa bevonatos az orsórögzítõn két anyával. Legalább a bontógyûrû kerámiabetétes. A tagok illesztése pontos: nem kotyog, nem csúszik szét lengetés közben, de nem is gyógyul örökre egybe.

2.2. Az orsó

Erre tekerjük a zsinórt, meg az alátét-biztonsági monofilt. Fék is van rajta, de kézzel is lehet fékezni,ezért nem oly fontos. A lényeg az, hogy kímélje a drága kanócot, vagyis legyen széles, nagy belsõ dobátmérõvel lehetõleg görgõs zsinórfejtõvel. Ilyen ma már létezik, de idehaza még nem láttam. A megoldás az egy-két számmal nagyobb orsó, amire alátét is fér már rendesen.

2.3. A zsinór

A lényeg , hogy minél símább, "lágyabb", strapabíróbb legyen, és ne emlékezzen, mert ha rugúként ugrik össze, az igen kellemetlen. Sajnos igen borsos áron vesztegetik, de ha vigyázunk rájuk, akkor elég sokáig bírják a kiképzést. Többféle anyagból készülnek, a leggyakoribb a fonott magra felvitt lágy PVC -vel bevont fajta. Néha kapni másféle mûanyaggal bevontat is, például az ABU gyártott ilyet, 5 év garanciával és elég nagy memóriával. A típust már nem gyártják, de néha még látni - egyre drágábban... Alighanem a PVC bevonatosak a legjobbak, mert a többi fajtára a memória miatt gyakran szoktak panaszkodni.

Számunkra most a betûjelzések meg a számozás érdekes:

2.3.1. Zsinórprofil:

L: (lever) Az átmérõje végig állandó, nimfával való horgászatra állítólag jó, drasztikusan olcsóbb a többinél.

DT: (double taper) A két végén vékonyodó típus. Rendeltetését tekintve amolyan mindenes, hengerdobáshoz, meg a spey dobáshoz ezt kell választani. Gazdaságos, mert ha az egyik vége elvásik, még ott a másik. Pontosabban nem nagyon, mert az élettartamát azzal lehet növelni, ha idõnként megfordítjuk, így lassabban, de kb egyszerre öregszik a két vég.

WF: (weight forward) A két elõbbi kombinációja: egy L zsinór eljén egy rövidebb DT szakasszal. Arányai változók, sokféle speciálisat gyártanak, ezeket megfelelõ jelzõkkel illetik, de ez már marketing. Jól lehet vele célozni, messzire dobni, ezért igen népszerû.

ST: (shooting taper) Ez nemigen kell nekünk, egy rövid, úgy 10m-es típus, szemben a többi fajtával, amik 25-35m hosszúak. Az egyik végén gyárilag ráerõsített hurok van, ahová spéci alátétzsinórt szokás kötni. Nem tévesztendõ össze a süllyedõ vég jelzésével, ami szintén ST, de a szám után.

2.3.2. Számozás:

AFTMA szabvány szerint. Azt mutatja, hogy a szinór elsõ 30 lábnyi szakasza, hány graint (1 grain közelítõleg 65 mg) nyom. A többség nálunk nemigen kapható, de létezik: 2-13 között. Botot, orsót is számozzák, azért, hogy könnyen lehessen összeválogatni a felszerelést. A botokon általában két számot tüntetnek fel (pl. 6-7), a kisebb a DT, a nagyobb a WF zsinórra vonatkozik, - ha véletlenül el nem számozzák, de a jobbakat nem szokták.

2.3.3. Sûrûségjelzés:

F: (floating) A zsinór úszik, mert a sûrûsége kisebb a vízénél. Hogy pontosan mennyivel, az típusfüggõ. Praktikus, mindenféle módszerhez jó zsinórok - persze csak egy bizonyos vízmélységig, és áramlási sebességig.

ST: (sinking tip) Csak a vége süllyed. A jobbak kompenzált sûrûségûek, ami nagyjából azt akarja jelenteni, hogy normálisan merülnek, vagyis a hegyük jár a legmélyebben, és a többi csak utána, a felszíntõl nagyjából egyenes lejtéssel, nem mint részeg vizisikló a denaturált szeszben.(Ez a kontaktus miatt fontos, ugyanis elõfordulhat, hogy hal próbálkozik és be kell vágni.)

S: Süllyed az egész, nemigen tudnám mire használni, de vannak akik igen vagy legalabbis azt hiszik, manapság már ez is kapható.

A nyerõ kombináció: DT 6 F, vagy WF 6 F.

A szín tökmindegy.

2.4. Elõke

A veretes magyar horgászirodalmat követve tovább oszthatjuk elõkére meg patonyra.

Célja az, hogy megmentse a halat attól a megrázó élménytõl, amit egy kb. 150 -es zsinegre kötött szõrös valaminek a vízbe csapódása jelentene. Hosszát az ésszerûség, ügyesség és az egyéni izlés közti, - nem feltétlen ésszerû - kompromisszum határozza meg. Annyit leszögezhetünk, hogy a nimfautánzatokkal való horgászat némely válfaját leszámítva jó, ha a nyeletlen bot hosszát eléri, de legalább 2m.

Léteznek csomómetes elõkék is, gyártanak ilyeneket egy sor alapanyagból és technológiával. Ezek elég drágák és csak addig csomómentesek, amíg a vékonyabbik végük túl rövidre nem kopik a légycseréknek meg az akadóknak köszönhetõen, mert akkor a boldog tulajdonos kénytelen hozzájuk kötni valamennyi vékony kanócot. Sokkal praktikusabb, ha magunk csomózzuk az egészet. A legjobb azért mégiscsak a sodrott elõke, amit kötélverõ módszerrel lehet elõállítani igen egyszerûen. Ennek majdnem minden jellemzõje messze felülmúlja a csomózottat, és egy tekercs monofil zsinór elég hozzá. Ime, így kell csinálni! Egyszerûsített változat rövid leírása itt.

2.4.1. Méretezése

... személyes ügy, de általában az alábbi sémát követi:

Vastag tõrész: a hossz 40-60%-a, ez mondjuk kétféle monofil összecsomózásából hozandó ki.

Átmeneti szakasz: a hossz 20-30%-a, rövid darabokból kötözve, az átmérõ csökkentésére szolgál.

Végdarab: a hossza ennek is 20-30%. Nevezhetjük patonynak is, egy darab monofil, erre kötjük a legyet.

Két variáció a témára:

280cm-es:

90cm/0.45 + 80cm/0.40 + 15cm/0.35 + 15cm/0.30 + 15cm/0.25 + 15cm/0.20 + 50cm/0.18

254cm-es:

60cm/0.50 + 30cm/0.45 + 30cm/40 + 30cm/0.35 + 18cm/0.30 + 18cm/25 + 50cm/18

2.4.2. A csomók:

A zsinórra a legvastagabb monofil komponensbõl köthetünk egy darabkát (valamilyen horogkötéssel, vagy tripla csomóval), és ennek a végére sikerített hurokba akaszthatjuk az elõkét. én azt szoktam csinálni, hogy a legyezõ zsinór végét visszahajtom, és egy darab fonott zsinór meg egy tû segítségével összekötöm a kettõzött szakaszt a "tûs csomót" alkalmazva úgy, hogy egy fül képzõdik. A Blood csomót felejtsük el, csak hátrányai vannak. Használjuk az egyszerû tripla csomót! Ez kicsi, egyszerû, erõs és szinte elronthatatlan. Van még ez a másik, ami alig bonyolultabb, állítólag erõsebb is. Hát ... fene tudja, szerintem könnyû elrontani, némely keményebb zsinór meg úgy tûnik, sehogy se bírja. A végdarabot csatlakoztathatjuk hurokkal. Ennek megvan az az elõnye, hogy mikor pár légycsere után kifogyunk a patonyból, igen gyorsan újabbra lehet cserélni.

Az ábra alapján készíthetünk elõketartót, amin néhány példány kényelmesen elfér anélkül, hogy megtörne.

AZ ÖNFELEDT KÍSÉRLETEZÉS KÖZBEN KELETKEZÕ FÖLÖSLEGES ZSINÓRDARABOKAT MINDIG VÁGJUK ÖSSZE EGÉSZEN APRÓRA, MERT EGYÉBKÉNT A KÓSZÁLÓ ÁLLATOK BELEKEVEREDHENEK, ÉS IGEN SOKAT KÍNLÓDNAK, MIRE ELPUSZTULNAK!

A légy csatlakoztatására ezt a kötést tudom javasolni. Hátránya, hogy elég sok zsinór kell hozzá, ami nem olyan nagy gond, ha a patonyt hurkoljuk az elõkébe. Nagy elõnye viszont, hogy ennél nemigen szokott elszakadni a zsinór, (még erõsebb mint a hurok).

A clinch csomó gyenge. Nedves legyek mozgékonyságát növelhetjük, ha egy hurokba csomózzuk bele õket.

2.5. A légy és készítése

(FIGYELEM: Az alábbi szöveg könnyen maradandó egészségkárosodást okozhat azoknak, akiknek a mûlegyek kötése szívbéli ügyük és kedvelt idõtöltésük. Mielõtt folytatnák, kapjanak be egy nyugtatót!)

A légy funkciói a felhasználók szempontjából (némi éllel) két csoportra oszthatók:

Az egyik felfogás szerint elõállítása az önmegvalósítás egyfajta módja: hobbi, versengés tárgya, mûvészet, ilyesmi. Ennek köszönhetõen egyes mesterek úgy 500 $-t is kereshetnek egy-egy remekbe szabott alkotással. Nem hiszem, hogy létezik olyan eszement aki ilyesmivel horgászni akarna.

A másik elképzelés szerint - melyet magam is lelkesen osztok - a légy olyan, igen erõsen fogyó eszköz, amit az ember arra használ, hogy halat fogjon vele. Tehát sokkal fontosabb, hogy a potenciális áldozatok tetszését elnyerje, mint mondjuk az enyémet. Tõlem akár kimondottan randa is lehet! Fontos szempont továbbá, az is, hogy olcsón lehessen hozzájutni, vagyis legjobb saját kezüleg kötni.

Véleményem szerint, ha az utóbbi felfogást tesszük magunkévá, akkor nem kell aláásni a családi költségvetést, és pillanatok alatt elkészülünk egy-egy példánnyal. Ennek eredményeképpen jóval bátrabban próbálkozhatunk akadós terepen, ami halfogás szempontjából nagyon nem mindegy.

Még egy fontos észrevétel: nem érdemes túl apró legyeket kötni; nehézkes! Személy szerint úgy vagyok vele, hogy ha 16-ossal már egy snecit is simán ki lehet fogni, és a nagyobb halak amúgy se gyakran vadásznak muslincákra, akkor én se veszõdöm az utánzásukkal.

A maximális méretnek a felszerelés teherbírása szab határt. Egy bizonyos tömegû zsinór lendülete nem vihetõ át akármekkora légyre; részben annak tömege, részben meg légellenállása miatt. Ebbõl következik, hogy a felsõ határ a légy típusától, meg horogfajtától függõ. Például, egy ötös bottal egy hetes, nem súlyozott nedves még repül, de egy nyocas, nagyszakállú Mickey Finn 3X szárú horgon már nem nagyon. (Szélben igen, de nehéz kiszámítani a röppályát.)

2.5.1. Fajták

Légytípus annyi van, mint égen a csillag, és egyre inkább az a meggyõzõdésem, hogy a halfogás szempontjából teljesen feleslegesen. Miután nem célom, hogy a bábeli zûrzavart támogassam, két tételbõl indulnék ki:

1. Nem jó, ha tökéletesen másolunk egy adott rovart: Baromi macerás, legfeljebb addíg hasonlít, míg a vízbe nem ér, amellett a hal úgyis másképpen lát. Jobban járunk, ha csak úgy lazán, impresszionista módon egy csomó táplálékállatra próbálunk emlékeztetni vele.

2. A hal bizonyos kulcsingerek alapján választja ki a zsákmányt, és ezek közül a mozgás igen fontos, inkább azt utánozzuk.

A javasolt néhány típus alighanem sok is.

(Mivel a legtöbb itt felsorolt légyhez a neten részletes kötési útmutatás található, inkább jelzem ezeket, minthogy egy vacakabbat írjak.) A légyneveket nem fordítom le, mert fölösleges.

Ehol, ni:

Fly Fishing Links

Virtual Fly Tyer

WWW Fly Tyer

Fly Tyers Desk

Fly & Field's DW2 Index

Midwest Fly Tying

Global Flyfisher

A legyek osztályozásában az alábbi, horgászmódszert is jelzõ csoportosítást szokás követni:

2.5.1.1. Száraz legyek

Ezek a víz felszínén úsznak, többnyire valamilyen belepottyant ízeltlábút mímelnek: kérészt, tegzest, szöcskét, stb. Jellemzõ rájuk a nagy gallér (általában tollból), nagy szárnyak, hosszú farok. Ezeket szokás bekenni valamilyen víztaszító anyaggal is, (pici kacsazsír), hogy ne ázzanak el.

1. Adams: Mindenes. Ennek szerintem elég gyötrelmes szárnyakat is kötni, tollcsúcsok helyett talán könnyebb csomagoláshoz használt díszszalagból vágni, vagy kihagyni. Igaz az már nem Adams. Ha nincs kendermagos tollunk (grizzly), becsíkozhatunk egy fehéret, vagy barnát vízálló fekete filctollal.

2. Elk hair caddis: Tegzesutánzat. Nekem nemigen megy a szárnyak kötése. Ha a szõrök vándorolnak, célszerû õket külön is kétszer körbetekerni, meg vigyázni kell, hogy miközben a fonallal körbe haladunk a horog szárán, a feszítés egyenletes legyen.

3. Goodard Caddis: Ez is tegzes. Nem vacakolok a szõr-szárnyakkal, hanem szív alakban kivágott, középen behajtott díszszalaggal helyettesítem, de jó a rávasalható közbélés is, azt jól lehet színezni. A tegzeseknek nincs hosszú faroknyúlványok, de én néha kötök rá.

2.5.1.2. Nedves legyek

A felszín alatt, különböz mélységig merítve mozognak. Éppen kifele igyekvõ kifejlett vízirovarokat, meg elmerült szárazföldieket, csigákat, piócát, férget stb utánoznak.

4. Gold Ribbed Hare`s Ear: Ezidáig rókaszõrrel kötöm, mert nincsen nyúlfülem. Elég sok piheszõrt ki kell huzigálni belõle, mire jó dubbig alapanyag lesz. Szárny: a fonákján akril lakkal lefújt fácán szárnytoll zászlójából csináltam egy ideig, de valahol olvastam, hogy a kloroformban, vagy acetonban oldott plexivonalzo az igazi. És tényleg, ez kellemesen hajlékonnyá teszi a szárnyat amellett össze is tartja.

5. March Brown: Megy ez kakastollal is.

2.5.1.3. Streamerek

Egy csomó, mindenre, vagy akár semmire se emlékeztetnek, szokás néha halutánzatnak is gondolni, innen ered megtévesztõ magyar nevük: hallégy.

6. Wooly Bugger: Kellemesen egyszerû, sokféle színben.

7. Mickey Finn: A kecske szõre igen hosszú helyenként, abból jókat lehet kötni, vagy még vannak azok a mûanyag "tollseprûk"... Vékony fényes szálakat a rövidáru boltokban kapható szalagokból lehet kiszabadítani. Szemet meg mûanyag gyöngyökbõl 10-es zsinórral szoktam rá kötni.

8. Bunny Bug: A tökéletes csukalégy. fog az ember egy tíz centi hosszú szõrös nyúlbõr csíkot (kedvencem a fehér), és az egyik végénél föltûzi a horogra. Persze lehet bonyolítani is a dolgot: zsenília test, úszó szép piros fonalból, rézdrót bordázat, ilyesmi.

2.5.1.4. Nimfák

Sokféle vizirovar lárváit, meg rákokat utánoznak, fenéken szokás õket leginkább bevetni. Többé-kevésbé szárnyatlanok, gyakran súlyozva vannak. A súlyozás általában a horog szárára tekert réz vagy ólomdrót.

9. Pheasant Tail Nymph: Ha nem marad anyag lábnak, az se baj, sõt a szárnykezdemény is elmaradhat.

10. Red Fox Squirrel Nymph: Nálam ez is rókaszõr, fekete, meg narancs színû vízálló filctollal szoktam utólag kicsit színezni rajta.

11. Zug Bug: Farok: Barna kakas pihetollból 4-5 szál, olyan hosszú, mint amilyen széles a horog öble.

Test: 3-4 pávafarok tollszegmens - összepödörve

Bordázat: Rézdrót, a tollszegmensekkel ellenkezõ irányba tekerve.

Gallér: Egy tekerés kakasnyak toll vagy pihe, rövidre vágva.

2.5.2. Kellékek:

- Légysatu, vagy mûszerész satu, vagy egy kombinált fogó aminek a fogantyúját gumiszalaggal erõsen összehúzatjuk. Utóbbi keserves, de szinte minden háztartásban elõfordul, a mûszerész satu kényelmesebb, és sokkal olcsóbb, mint a légysatu.

- Kötözõ fonál-adagoló: Jó drágán kapható, de házilagosan jobbat is lehet csinálni. Vesz az ember egy üveg szemcseppentõt (Kicsit összébb lehet húzni rajta a nyílást gáz fölött.), varrógépbe való cérnaspulnit, egy nagyobb csavart, meg egy bicikliküllõt és az ábrának megfelelõen összeszerkeszti az alkatrészeket. A küllõt egy fogóval lehet hajlítani, az üvegpipettát cérnával jól rá lehet kötözni, utána többször érdemes átkenni lakkal. A spulni, meg a fül közé a csavarra biciklibelsõbõl vágott 2-2 gumigyûrût fûzhetünk, így jól be lehet állítani a "féket".

- Tollcsipesz: Célszer boltban megvenni, így néz ki:

- Golyóstoll alsó fele: ezzel lehet gyorsan hurkolni.

- Borotvapenge, éles kisolló.

- Egy nagyobb tû , meg egy kihajlított gemkapocs.

2.5.3. Anyagok:

- Fácántoll, legalább a farka, meg a szárnyából a nagyobb tollak, de jobb, ha egy egészet meg tudunk kopasztani. Egyszer találtam egy elgázolt növendék példányt, abból igen szemrevaló puha gallérnak (soft hackle) való tollakat lehetett kitépkedni.

- Kakastoll, (barna, meg kendermagos) a nyakáról kellenek azok a szép, laza szerkezet gallértollak, meg hasonlók vannak a hátán is. Egy egy csomó jó pihetoll van, fõleg a farán lévõk jók.

- Pávatoll, a szép szimmetrikusak a farkából.

- Nyúlprém darabok, legjobb a feje fülestõl, vadnyúl színben! Csukalégyhez fehér, vagy festett gerezna igen elõnyös.

- Rókaprém darabkák, minél többféle színben, meg szõrtípussal.

- Szarvas, vagy õzbõr szõröstül, többféle színben és hosszban.

- Kecskeszõr, de nem oly fontos.

- Díszzsinór, meg mindenféle fonaldarabok.

- Színes nylonzacskó darabkák, csomagolószalagok.

- Gyöngyök mûanyagból, meg fémbõl (ezermesterbotból láncok formájában).

- Pár rézbeles drótdarab.

- Kötözõfonal: Lehet kapni külön erre a célra gyártottat is, az jó drága. Vannak viszont azok a fényes szalagok, amiket a rövidáru boltokban lehet kapni úgy tizenforint/méter áron. Ezek mûszálasak, és rengeteg színben elõfordulnak. Ha sikerül a szélén a megfelelõ zárószálat elkapni (ezt könnyen kihúzhatjuk), akkor szét lehet bontani az egészet egy cikcakkos lefutású, nagyon hosszú szálra (ez a legjobb), meg egy halom másikra, amiket az elõbbi tart össze. A kapott fonalat meghúzkodjuk méhviaszban (például egy gyertya oldalán), egy fúrógéppel felcsévéljük a cérnaspulnira, és kész.

Éppen most vettem a piacon teljesen profi cérnát bagóért, és egy pár életre biztos elég egy tekercs. Hogy hívják, nem tudom, de lefényképeztem.

- Pillanatragasztó, esetleg színtelen körömlakk, de az elõbbi sokkal praktikusabb, meg nem olyan eszméletlen büdös.

- Vízálló filctoll, vagy textilfilc.

Jut eszembe: a szõrök szûcsöktõl beszerezhetõk, azoknak vannak kisebb darabkáik, amiket úgyis kidobnának.

2.5.4. Általános tanácsok

Törekedjünk rá, hogy a legyek puha tapintásúak legyenek, ne áztassuk át õket pillanatragasztóval. Utóbbi gyakori, de óvatos használatával egyébként jóval tartósabbá tehetjük a jószágokat, meg egyszerûsíthetjük a kötést.

Fonal rögzítése a horog szárán

Záróhurok

Ebbõl elég egy néhány, utána jöhet a pillanatragasztó.

Szõrös testek készítése (továbbiakban dubbing)

Elõször elõ kell állítani a megfelelõ állagú szõrhalmazt. Nyomorváltozat: Fogunk pár eltérõ színû selyemzsinórt, kinyerjük belõlük a fényes komponenst, kifésüljük, feldaraboljuk úgy másfél centis darabokra, és annyit zilálunk belõlük össze, hogy a kívánt színhatást elérjük. Zilálásra leggyorsabb a kávédaráló, de csak csínján a pörgetéssel, nehogy megolvadjon a mûszál!

Prémbõl: Kevésbé macerás, csak a felesleges piheszõrt kell eltávolítani. Az állaga akkor jó, ha egy csipetet a tenyereink között sodorgatva laza hurkává áll össze. Keverhetjük mûszállal is.

Felvitel jobbkezes módszer szerint: A horog füle jobbfelé néz. A fonalat úgy tekerjük, hogy a horog szára elõtt jön alulról fölfelé, mögötte megy lefelé. Fogjuk a lazán hurkává összesodort szõrt, és az egyik végét a fonalra tekerjük, közvetlenül a horogszárnál, mégpedig jobbra kezdve. Utána a fonalat kezdjük tekerni a horog szárára úgy, hogy közben hozzáfogjuk a szõrhurkát. Minthogy a hurka mindkét vége rögzítve van, menet közben magától rácsavarodik a fonalra. Arra kell csak figyelni, hogy egyenletes legyen az utánpótlás. Ehhez a módszerhez nem kell gyantázni a fonalat, egy kis gyakorlattal gyorssá és egyszerûvé válik.

Szokás mondani, hogy a pisztráng táplálékának 90%-a felszín alatt összegyûjtött jószágokból áll; ezért aki lemond a lemerített legyekrõl az az esélyek 10%-ával kénytelen beérni. Ebbõl le szokták még vezetni, hogy a mûlégykészlet összeállításánál is célszerû ezt az arányt követni.

Nálunk az arány lehet sokkal torzabb is. Egyrészt azért, mert nem a pisztráng a leggyakoribb áldozat, és a többi halnál (kivéve tán a vörösszárnyút), még kevesebb a fent úszó rovar az étlapon. Másrészt a víz alatt húzigált horog sokkal gyakrabban akad el, mint a felszínen lebegõ, ezért a nedves légy gyorabban fogy.

A besorolást egyébként nem kell véresen komolyan venni. Egy alaposan bezsírozott súlytalan nimfa is lehet úszó bogár utánzata (száraz légy), de egy agyoncsócsált Adams is igen gyorsan válhat nedvessé. A lényeg a módszer.

3. Módszerek

3.1. A légy célba juttatására

Lehet, hogy van akinek már feltûnt: ha lehet, kerülöm a dobás kifejezést. Ez nem véletlen, a legyezésnek semmi köze a dobáláshoz! Talán azért is könnyebb olyanoknak megtanulni, aki még horgászbotot nem vettek a kezükbe. Amikor nekilátunk, koncentráljunk, és felejtsük el a korábbi nagy gyakorlatunkat. Ez most inkább olyasvalami, mint egy ostor. Meg ne próbáljunk dobni vele!

Helyes eljárás:

A lényeg, hogy a zsinórnak minél hatékonyabban kell átadni a célba juttatáshoz szükséges impulzust. Ennek három feltétele van:

1. A botspicc és a zsinór vége között a zsinórban nem lehet görbület, különben a lendület elvész annak kiegyenesítése közben.

2. A lendítésnek folyamatosan és egyenletesen kell gyorsulnia, különben a különféle rezgések emésztik fel az energiát.

3. A lendítés végén hirtelen kell megállítani a bot mozgását, mintha falba ütnénk a kezünkkel, különben a lassan fékezõdõ bottal lassul a zsinór mozgása is.

A zsinór mindíg a botspiccet követi és ebbõl gondok adódhatnak:

1. Ha a csúcsgyûrû pályája konkáv, akkor a zsinór menet közben keresztezi saját pályáját, és összegobancolódik. Ez a leggyakoribb hiba. Többnyire az az oka, hogy a lendítés ereje túl nagy a megtett úthoz képest, és középtájt a bot hajlása miatt a csúcs mélyre kerül. Hasonló eredménnyel jár, ha a hátrafele lendítés után az elõre lendítés késik.

2. Ha a botvég konvex pályán mozog, a lendítés végén kialakuló hurok túlságosan nyitva marad, nem lesz szép szûk U formájú, és leesik a zsinór. Ez akkor fordul elõ, ha a ledítés lassú, vagy rövid.

Kivitelezés:

Kiinduló helyzet: elõttünk pár méter zsinór fekszik a fûben, a végén elõke, arra meg egy bojt van felkötve. A zsinór egyenes, egészen a kevésbé ügyes kezünkig, amivel az orsó és a bontógyûrû között fogjuk. A bot spicce a zsinór irányába mutat, az ügyesebbik kézben tartjuk, úgy hogy a hüvelyk-,vagy mutatóujj a nyélen fekszik hosszanti irányban.

A botot emeljük 11 óra állásig, nem gyorsan, de a zsinór azért ne hasasodjon. Innen indul a hátrafele lendítés: egyre gyorsuló mozdulattal emeljük, és húzzuk hátra a kezünket, körülbelül a testtel párhuzamosig, ügyelve rá, hogy a csukló ne hajoljon hátra. Akkor jó, ha a bot úgy maximum 45 fokot zár be az alkarral. A megállítás hirtelen történik, de a botnak nem szabad beremegni, és a csukló nem nyaklik!

Az elõrefele lendítést akkor kell indítani, mikor a zsinór már kiegyenesedett, de az elõke még nem. Síkja valamivel közelebb kell legyen a vízszinteshez, mint a hátralendítésé. A mozdulat hirtelen leállításakor (11 óra) a hüvelykujjal nyomunk egyet a nyélen. Nem kell nagy távolságra, pontosságra törekedni. Figyeljünk és próbáljunk ráérezni a módjára, derítsük ki mi a jó a botnak, mennyire gyors! Ha túl korán kezdjük, akkor a végén csattan az ostor. Megesik!

Ha már sok zsinór utazik, meg lehet próbálkozni azzal, hogy az elõre-, meg hátralendítéskor a zsinóron rántunk egyet lefelé, és többet engedünk utána, mint amennyit behúztunk. Ha jól csináljuk, nõ a sebesség, meg a távolság is. Ahogy egyre több zsinórt hozunk mozgásba a bot viselkedése is megváltozik, olyan mintha felpuhulna.

Belga dobásnak hívják azt a változatot, mikor a hátrafelé lendítés majdnem vízszintesen történik, a megállítása után a botot ívben majdnem függõlegesig emeljük, és innen mozgatjuk elõre. Ha sikerül jól összehangolni, akkor a légy hátul egy nagy félkört ír le ferde síkban, az átmenet a hátra és elõre mozgása között síma lesz. Így igen nehéz koloncokat is lendületbe hozhatunk a zsinórral.

Fontos célbajuttatási mód a már úszó zsinór odébb lendítése is. Ez kis távolságra, fõleg irányváltoztatásra alkalmas. Mûködéséhez kell az az ellenfeszítés, amit a víz ellenállása biztosít. Általában is segít; de ebben az esetben meg különösen, ha a zsinórt kábelnek, vagy gumikötélnek képzeljük el. Menete: emeljük a botot oldalról ívesen függõlegesig, ekkor a zsinór levegõben lévõ része oldalt hurkot képez. Ekkor a botot függõlegesbõl lendítsük gyorsulva elõre. Ekkor a hurok elõre mozog, miközben végighalad a korábban a vizen fekvõ szakaszon is, lehet, hogy elsõre nem, de elõbb-utóbb sikerül.

A fenti segítség arra elég, hogy mindenki önállóan is elkezdhesse a gyakorlást, és javíthasson a hibákon. A többi már gyakorlat kérdése. Részletekbe belemenni azért sem érdemes, mert a végén úgyis egy kicsit mindenkinek másképp alakul a stílusa, és nem illendõ abba beleavatkozni. Kísérletezni kell, figyelni és gyakorolni - sokat!

3.2. Horgászat legyekkel

FIGYELEM: A bottörések fõ oka állítólag a bevágáskor rosszul tartott bot. Ügyelni kell rá, hogy a spicc nagyjából a zsinór irányába nézzen, és ne tartsuk magasan. A berántás meg legyen inkább egy nem túl hosszú húzás.

3.2.1. Horgászat száraz léggyel

A vízbe esett-repült ízeltlábúak általában sodródnak az árral, ezt kell utánozni. Ilyenkor a jószágok kapálózni, meg a szárnyukkal verdesni szoktak ugyan, de ez az erõfeszítés arra nemigen elég, hogy árral szemben tartsák magukat. Emiatt az olyan utánzatokat, melyek torlóhullámot keltenek maguk elõtt mint valami motorcsónak, a halak nem tekintik zsákmánynak: Valahogy el kell kerülni a vonszolódást.

Ennek legegyszerûbb módja, ha a folyásiránnyal szembe, rézsutosan a túlsó part felé célozunk. A légy szabadon úszhat, miközben a zsinór belazul. Túl sokáig azért nem jó várni, mert nem tudunk a végén bevágni. A módszernek megvan az az elõnye is, hogy fölfelé haladunk, ami kevésbé zavarja a halakat, pláne ha a vízbe is bele kell gázolni.

Mozgást úgy tudunk utánozni, hogy a bot végével finoman rántunk néhányat a zsinóron. Ha jól csináljuk, a légy meg-meg ugrik a vízen.

Ha muszáj folyásirányba horgászni, akkor a légy landolása elõtt, a bot hegyét oldalirányba kicsit megrázva elérhetjük, hogy a zsineg kanyargósan fekszik fel a vízre. Amíg az áramlás nem simítja ki, a légy szabadon sodródhat lefelé.

Általában az is cél, hogy a csali finoman érjen a vízbe. Ezen úgy segíthetünk, hogy az utolsó pillanatban árnyalatnyit emelünk a bot végén. Nekem jobban bevált, hogy egy kicsit elõbb állítom meg az elõre lendítést, majd lassan engedem le a botot. Ha nagy csobbanással akarunk kicsalni egy domolykót a bokor alól, akkor egy kicsit bele kell bólintani a bot végével a landolásba.

3.2.2. Horgászat nedves léggyel

A víz felszíne alól kifele igyekvõ jószágokat utánozzuk. Folyásirányba, a túlsó part felé indítunk. A botot lefelé tartjuk. A légy ilyenkor a vizet érés után merül, (Ha zsíros az elõke, akkor nem biztos.) sodródik, és elõbb-utóbb körívesen gyorsulva, az innensõ part felé, a felszín irányába emelkedik. A légy pályáját úgy alakítjuk, hogy a hal orra elé essen a köríves emelkedõ szakasz. Ha ez nem válik be, kicsit meghuzigálhatjuk vissza, vagy a zsinórt utána engedve sodortathatjuk lefele, hirtelen meg-meg állíthatjuk, lassan bevontathatjuk. Egy csomó mozgást ki lehet próbálni. Ha mélyebbre törekszünk, akár kicsit felfelé is bevethetjük a legyet. Ahogy szabadon sodródik merül is. A kapás a zsinórt figyelve észlelhetõ. Nedvesbõl szokás többet is felkötni, mert így többféle legyet meg mélységet lehet egyszerre kipróbálni.

A zsinórt húzkodás közben egyik ujjunkkal fogjuk a nyélhez, ha halat akasztunk, utána ezzel fékezhetünk.

3.2.3. Horgászat streamerrel

Olyasvalaminek az utánzása a cél, ami saját erejébõl is hatékonyan közlekedik az áramlásban. A nedves légyre használt technika erre is jó, de erõteljesebben és folyamatosan kell végezni. Bot vége a vízben.

Bokrok, behajló part alá is be lehet horgászni vele: A csalit jóval a bokor fölé a part mellé vetjük be, ott hagyjuk elmerülni. Közben a sodrás kezdi öblösíteni a zsinórt, és húzza a streamert lefelé. Ilyenkor kell rásegíteni erõteljes zsinórhúzással, amitõl a légy már ott kever lefelé a bokor alatt, jöhet a rávágás.

3.2.4. Horgászat nimfával

A meder alján szerencsétlenkedõ rovarlárva, rák mímelésével kísérletezünk. Azt próbáljuk eljátszani, hogy szegényt éppen felkapta a sodrás, de próbál visszakapaszkodni. Olyan egy kicsit, mintha száraz léggyel horgásznánk fenéken. Felfelé kell indítani, gyorsan fenékre küldeni, és hagyni sodródni. Baromi gyorsan elakadhat, beszakadhat. Mivel vagy a nimfát kell súlyozni, vagy az elõkét fölötte (utóbbi tán jobb, mert a csali lebegõsebb maradhat, bár lendíteni így még nehezebb), szinte csak dobni lehet. Jóformán olyan, mintha egy spiccbottal szenvedne az ember - különösen, ha még valami zártcellás habot is használunk úszónak. Állítólag igen hatékony, nekem nem megy, de ha ráérzek, majd megírom.

3.2.5. A csuka

A nem várt kapás nálam úgy jelentkezik, hogy a zsinór hirtelen megfeszül, a bot bólint egyet, és már húzhatom is ki a vízbõl a csupasz zsinórt. Valahogy ilyenkor mindig mélyre nyelnek... Persze, ha direkt csukára megyek, akkor más a helyzet.

Némi, a pecalistán lefolytatott, tanakodás után arra az eredményre jutottunk, hogy harapás ellen az 1-2 halanként cserélt kevlár patony a legjobb megoldás. Ennek a két végére egy-egy hurok kerül, az egyikkel az elõkéhez csatlakozik, a, a másikba a légy van belehurkolva. Az elõke többi része nálam ötvenes zsinórból készül, kb 2 méter hosszú, és a végén albright csomóval van felkötve egy fél méteres harmincas monofil darab, ennek a szabad végén pedig egy fül van.Ennek az összeállításnak a gyenge pontja a kevlár, meg a harmincas monofil - utóbbi egyébként arra az esetre van bekötve, hogy ha elakadna a légy, ennél a résznél szakadjon. Az a baj, hogy a nyúlprém legyek bazi nehezek, és ilyen szerelékkel az impulzus elveszik a túlságosan lágy zsinórszakaszon. Ennek aztán az az eredménye, hogy igazán csak a fej feletti lóbálás mûködik, de az aztán nagyon. Ilyesmire viszont nem mindig van hely, és néha finom irányváltoztatásokra is szükség lenne. Kísérletek fognak folyni a közvetlenül a vastag monofilhez kötött, környezetbarát színû drótelõkével, ha megtalálom a tekercset. (Valahol a lakásban kell lennie.) Eredmények várhatók.

Ha jókora nagy legyet akarunk mozgásba hozni, akkor erõs botot kell használni. Kilenceset szokás ajánlani WF9F, vagy WF9ST zsinórral, a vízmélységtõl függõen. A hatékonyságot nagyon megnövelheti egy csónak.

4. Általános észrevételek

1. Egy horgászat alkalmával nem célszerû sûrûn váltogatni különböz botokat. Más bot - más ritmus! Ha az ember élete nagy halát veszi észre, hajlamos elfelejteni, hogy most éppen az a lassabbik van a kezében. (Mondjuk távolabbról nézve biztos szórakoztató mikor valami liluló fejû fazon egy rikító színû madzaggal barokk stílben egyedül próbálja megjeleníteni Laokon családjának utolsó perceit.)

2. Nem kell folyton a legyet cserélni, inkább a mozgatást variáljuk.

3. Olyan akadós vízen próbálkozni, aminek a partja is bozótos, igen sok bosszúság forrása lehet - különösen, ha nem tudunk bele se gázolni. Ezekre más módszereket ajánlok, vagy sok türelmet és gyakorást.

4. Ha a zsinór valahogy sokadszor is rátekeredik ágra, sásra, kõre, vegyünk néhány mély lélegzetet mielõtt bármit tennénk, ugyanis nem célszerû rángatni, mert könnyen megsérülhet.

5. A szeles idõ nem kedvez a gyengébb, lassabb felszerelések hatékonyságának - hogy finoman fejezzem ki magam.

6. A zsíros elõke nedves léggyel sem süllyed, ezért nem árt, ha van nálunk egy mosószerrel átitatott nedves rongy.

7. Végeredményben elméletileg mindenféle halat meg lehet fogni mûléggyel, de mégiscsak pisztrángra, pérre meg lazacra van ez kitalálva. Mivel ezekhez például én nem jutok hozzá - a balinok meg többnyire messze vannak - marad a domolykó. Szerintem legszórakoztatóbb a csuka legyes horgászata, de az már egy kicsit más mûfaj.

---

Peter Elo

Last modified: Thu Sep 7 14:15:30 CEST 2000

az eredeti itt talalható