Nem mentem el az ország egyik nagy legyes összejövetelére, a FISH-FANTOM kupára. de a fijúk hozták a híreket, hogy ilyen jó volt meg olyan jó volt, és Bogaras Pityu már a verseny után másnap telefonált, hogy volna-e kedvem lelátogatni ugyanoda, de most már kötetlenül, kis létszámmal.
Gondoltam baj nem érhet, a soha nem látott sebeskörössel kapcsolatban azé' voltak aggályaim. Mindegy, gyorsan összejött az egyautónyi legyesember, (Marabu, Pityu, Lee és én) és hajnal háromkor már kinnt ültem a ház előtt a padon összecuccolva. Lefeküdni nem is volt időm, mert előző este vendégeink voltak, és mondanom sem kell: jól benyakaltam. Hajnal fél kettőkor léptek le, azt a másfél órát meg ami maradt a kávéfőzés, zuhanyozás teljesen kitöltötte.
A kocsiban már ott ült Marabu is, már csak Lee-t kellett felkapjuk Zagyvarékason és irány Körösszakál.
Reggel hatkor láttuk meg a vizet. Istenem, bárcsak mindíg ilyen kellemes csalódás érne, ha új vizre érkezem! Nincs rá más szó: GYÖNYÖRŰ, kristálytiszta víz, sárgás fénnyel a sekélyebb, agyagos meder felett, a törések mélységeinél pedig türkízben pompázik. A körösszakáli hídról lenézve számlálhatatlan mennyiségű halat lehetett felfedezni, és ami igazán felcsigázott mindenkit, az a halak mérete volt. NAGY domikat láttunk.
Körösszakál egy kicsiny falu a keleti végen, roppant barátságos emberekkel, olcsó és tiptop szálláslehetőséggel, egy közérttel, néhány kisebb üzlettel, és a falu híres-neves kocsmájával: a MILÁN-nal.
Ebben a kocsmában soha nem ihatsz egyedül, mert a helyiek mindíg képviselteik magukat, és szinte hivatlanul is beszédbe elegyednek a vendéggel. Ezt persze most így értsd: tolakodás nélkül. Cigaretta, italok, és a legfontosabb: kávé. Reggel fél hattól este 10-ig. Nincs megállás kérem, ez egy igen tevékeny falu.
A szállás két házzal odébb 700 forint-ért érhető el fejenként. Hasonló vendégházból még van kettő. Közben kiderült, hogy GViktor is megérkezett már egy napja kedvesével. Ezen kívül Kacsa, és Katka is jelezte, hogy az esti órákban megtisztelnek jelenlétükkel. Egyre jobb pecának igérkezett ez az egész! Gyorsan be is cuccoltunk ideiglenes lakunkba és indultunk le a vízre. Nem emlékszem, hogy reggeliztem volna.
Én elég érzékeny vagyok a negyvenkétfokos erős napfényre, tehát öltözetemet ehhez igazítottam: fehéres ing bevizezve, szalmakalap, szintén bevizezve, rövidgatyó, tornacipő zokni nélkül.
Ötösbot, wf zsinor, fonott előke, 20-as tipet, polibogarak.
Nem vagyok egy nagy domis csávó. Legutoljára, mikor Pityu levitt az Ipolyra arra emlékszem csak, hogy ő húszméterre állt tőlem végig, ugyanzzal a léggyel, sorba szedte ki a domikat, mí én egész nap egy darabot se tudtam kibányászni. Elég keserű emlék ez, elég ahhoz, hogy az ember önbizalmát - legalábbis poli-domi téren - aláássa. A másik oldalon viszont itt volt a magyar legyesélet jónéhány kiemelkedő alakja, tehát elvileg, ha más nem is fog történni, figyelek és tanulok, ahogy szoktam. Ehhez gondoltaban hozzátettem a láthatóan nagyszámú és nagyméretű domikat, így a képzelt sötét felhők gyorsan elpárologtak.
Úgy vettem észre, hogy sem taktikában, sem légyvezetésben semmi bonyolultról nincs szó, nagyjából mindent úgy csináltam mint a "nagyok". Talán anny csak, hogy míg én odébbállok a helytől két három üres dobás után, a tapasztaltabb cimborák (de idétlen egy szó ez... :) ) addig maradnak, míg ki nem mozdítják a halat, legalább egy kapás ereéig. Ezt úgy hívják, hogy türelem.
Volt is hal szépen. Végre nekem sem kell szégyelnem már magam, ha a domolykó legyes horgászata a téma. Legnagyobb domim 51 cm-s volt.
Olyan sokminden történt, hogy nem is tudom visszahozni már folyamatában. Ennek persze lehet az is az oka, hogy miután hazajöttünk, kocsit szereztem, és már indultam is vissza kis családommal három napra. Csudajó kis víz no.
Azért megpróbálom összehányni.
Szóval. Pityu és Marabu találtak egy mély gödröt, ahol a villogásokból arra következtettek, hogy márnák mozognak a mélyben. Rá is álltak a nehéz feladatra. És nem is hiába. Sokat fogtak és nagyon jót szórakoztak. Én először Viktorral horgásztam egy sort, majd csatlakoztam Lee-hez.
Este 9-ig álltunk a vízben, tán egy-egy szendvics elfogyasztásáig jöttünk ki csak. Dög fáradtak voltunk. Ennek ellenére a társaság zöme (ekkor már Katkát és Kacsát is beleértve ) csak éjfél körül adta meg magát. A keményebb mag hajnal négykor már kinnt volt az ágyból, Lee, Mara és én csak olyan kilenc felé értünk vizet.
Lee-vel nem tudtuk leplezni kiváncsiságunkat, így mi is kipróbáltuk a legyes márnázás rejtelmeit. Életem első és második márnáját is ennek a túrának (meg persze Mara botjának) köszönhetem. Ezek a márnák, különösen a testesebbje úgy mennek mint a gőzmozdony.
Ebédre szabadtűzön sütött pácolt sertésszelet, sültszalonnával, paradicsommal, majonézzel és zsemlével. ÁLÁNÉCSÖR.
Jobb ötletem van: Beszéljenek helyettem a képek inkább! :)
Összességében véva azt gondolom, hogy ha valaki magyarországon szeretne valami ütős legyespecában részt venni nagy ostobaságot követ el, ha nem nézi meg Körösszakált. Barátságos emberek, kényelmes elhelyezés igazán alacsony árakon, tiszta víz, nagy halak, jó kávé.
Szállásfoglalás ügyben keresd Andit ( 30 396 96 90)
Segítőkészségére bármikor ( bármikor!) lehet számítani.
Ezen felül 4 db dvd lapult még ott, amely a klasszikus és a szpéj dobások részletes bemutatásával foglalkozik.
