péntek, augusztus 17, 2007

Balin délidőben

Ebéd után nem bírtam tovább.

Ha máshova nem is, de a téglagyári gödrökhöz ki tudok menni egy órára nem? Dehogynem.

Biztos korholtam már előzőleg eleget a ceglédi tavakat és a menedzsmentet, ezért most inkább a pozitívumra fókuszálva: testes balinok laknak itt, cirkálva kutatnak apróhal után. A tó közepe tájékán lehet mindig látni a legdurvább halakat, rablásaik ijesztőek. Lapát nagyságú farokuszonyok kerűlnek a víz fölé ilyenkor.

A baj ezekkel a hatalmas dögökkel csak az, hogy 60-80 méterre van a gyűrű SZÉLE, amiben megtalálhatók. Persze a part közelében is ott vannak a balinok, de a tapasztalat szerint ezek inkább a kisebbek. Az 55-65 centi hosszúságúak.

Ezeket viszon aránylag könnyű elcsípni, ha agresszívabb hangulatban vannak az adott nap.
Néhány dobás után valamiért mindig fel lehet őket fedezni a légy közelében.

Tegnapelőtt például szabályosan lekáderezték a legyemet. Nem egy, nem kettő! Kinnt voltak a szélvízben, és egy idő után mármár arra gondoltam, tudatosan szórakoznak velem. Métereken át követték a legyet, majd egy burvánnyal odébbáltak.

DE MA! Ma az én napom volt. Ma az ötödik dobásra megindult egy nagy szürke hát a zöld vízben a partról, egyenesen neki a fekete wooly bugger-nek, majd a szokásos hátraarc, de ma léggyel a szájában. Kis emelés a boton, a balin azonnal kirohat négy métert, majd elkezdtük a part menti sétát le-föl.

Patakokban csorgott rólam a víz. Dög meleg volt ott kint a parton. Végül is a már megszokott méretű 55-ös (farokkal 65-ös) balint emelhettem ki a vízből. Gyönyörű, izmos hal volt. A fényképezőm elvesztését nem tudom eléggé sajnálni, de hát ez van. Csak a fejemben lesz meg az emlék.

Rövidke suhogtatás

Mostanában nincs időm távolabbi vizeket látogatni, de tegnap este leruccantunk Lee-hez és családjához, úgymond "mégegyszer utoljára" amolyan borozgatós csendesestés jelleggel. Persze vacsora előtt muszály volt lemenni a zagyvapartra is.

Az alacsony vízállás és a meleg igazi dzsumbujjá változatta a zagyvát mostanra. A halak, különösen a nagyobbak nem mutatják magukat, persze én is így lennék vele: minek tenném ki magam felesleges veszélynek, ha annyi búvóhely van?

Sok sikerrel nem jártunk, de azért jó volt látni kedvenc honi "vizemet".

szerda, augusztus 15, 2007

A nagykanizsai barátomnak elment az esze

Tegnap ajánlott levél érkezett, de nem voltam itthon, tehát ma reggel bementem a postára felkapni a küldeményt.

Barátom már múlt héten jelezte, hogy figyeljem a postámat, mert postázott nekem valamiféle "meglepetés a nagy útra" indíttatású küldeményt, így izgatottan nyitottam fel a nagyméretű bélelt borítékot. blink.gif

Ennek az embernek elment az esze. blush.gif

Nem sorolnám fel most mindazt a légykötőanyag mennyiséget amit a zacsesz rejtett, mer egyrészt nagyon sokáig tartana, másrészt meg hatalmas féltékenységi-roham-hullám rohanna le a magyar legyezők között de hirtelen. 0136-giggle.gif Ezen felül 4 db dvd lapult még ott, amely a klasszikus és a szpéj dobások részletes bemutatásával foglalkozik.

Hozzáteszem még azt, hogy az említett baráttal személyesen mégcsak nem is találkoztam!
Soha!

Mondom: kész van a csávó. biggrin.gif

De én is. biggrin.gif

Köszi szépen "batát" 0136-giggle.gif 0139-1-bow.gif

kedd, augusztus 14, 2007

Vannak ám itt mások is persze

Frissítettem egyet a linklistán, elérhetővé téve _sanya, Flyfish és Kukta blogjait.

Hál'isten növekszik azon emberi egyedk száma, akik élményeiket, tudásukat, tapasztalatukat nem próbálják féltett kincsként elrejteni a társak elől, hanem inkább segítő kezüket nyújtják a tapasztalatlanabbaknak (ecsém, mire ez leírtam... és még így se stimmel ááááááá... vagy igen? má'nemislátom) az interneten keresztül.

Sőt, ezen írások olvasása, a képek nézegetése még a legyes sport veteránjainak szívét is eltöltheti örömmel.

Az Elkhorn Nomad

Amellett, hogy kicsit fájó szívvel búcsúzom a magyar legyesek kicsi, ám bámulatos csapatától, alig várom, hogy kipróbáljam legújabb szerzeményemet az ELKHORN nomad 9 lábas négyrészes, 5ös botját. Soknapos kitartó internetes kutatás után jutottam arra a döntésre, hogy figyelmenkívül hagyva a neves gyártók marketingháborúját, agy kicsi, de annál jobb visszhangú amerikai manufaktúra pálcáját veszem meg.


Erre a lépésre azért volt szükség, mert nem tudom magammal vinni régi botjaimat. Tűkön ülök.
Majd jól megírom jó döntés volt-e.

Költözünk.

Még néhány nap és visz a repülő. Szerencsés esetben szeptemberben már a kaliforniai Stanislaus folyón próbálom kamatoztatni mindazt a két év alatt felgyülemlett tudást és tapasztalatot, amit barátaim közreműködésével sikerült elsajátítanom. Nem tudok elég hálás lenni Pityunak, Leenek (őket mindenképpen névszerint említek, elnézést a többiektől, na jó mongyuk furán fogom érezni magam, ha ezt a nevet még nem írom ide: szabó levi :D ) és számos, kiemelkedő emberi tulajdonságokkal megáldott barátnak.

Az első és legfontosabb amire megtanítottak, az az, hogy a hal viselkedésének, tartózkodási helyének, táplálkozási szokásainak ismerete nélkül a halgazdag vizek is üresnek fogják mutatni magukat. A méregdrága horgászezközök haszontalan halott súlyként fogják terhelni léptedet. Ez nem csak a legyezőhorgászatra vonatkozik. Ez a fajta megközelítés a horgászat igazi esszenciája.

A halak megimerése sok időt és fáradságot követel. A hal puszta meglátása is egy olyan készség, ami lassan folyamatosan tanulható meg. Sosem fogom elfelejteni zagyva vagy ipolyparti csetlésbotlásaimat, ahol barátaim sorra mutatak a vízre: látod a halat? Ott van ni, nem is egy! Három. Én persze csak az üres vizet láttam csak hónapokig. Lassú folyamat, de megtanulható.

hétfő, augusztus 13, 2007

A legyezés mint olyan - tévhitek

Számomra megdöbbentő, hogy magyar horgászemberek ZÖME abban a tudatban él, hogy a műlegyes horgászat egyenlő a pisztráng horgászatával. Persze az élet más területein is egyre nyilvánvalóbbá válik számomra, hogy az emberi butaságnak NINCS ALSÓ HATÁRA.

Kijelentések hangzanak el MINDEN VALÓS ALAP nélkül mindenfelé témában mindenről.

Na, tehát.

Műléggyel majdnem minden halat meg lehet fogni. A műlégy nem egy mű légy. Létezik mű légy műlégy, de szinte egyik műlégy sem hivatott egy valós, köznapi értelemben vett "legyet" utánozni.

A műlegyező horgász, ha ismeri a kiválasztott hal szokásait, életmódját, sikeres lehet szinte bármely vizen, bármely halfajra horgászva.

Én elég kezdő legyes vagyok, de felvázolom az általam magyarországon fogott halfajokat gyorsan:

- csuka
- balin
- jászkeszeg
- vörösszárnyú ( még ilyen idétlen nevet) keszeg
- dévérkeszeg
- domolykó
- süllő
- sügér
- küsz
- sebespisztráng
- szivárványospisztráng
- márna

nem általam, de ismerőseim által legyezve fogott halfajok:

- törpeharcsa
- szürkeharcsa
- ponty
- tok
- galóca
- paduc
- pisztrángsügér

biztos vagyok benne, hogy a lista nem teljes.

El sem tudom mondani mennyivel változtatta meg horgászéletem a legyezés. A fenekezős-úszós klasszikus módszer halálra ítéli a halak életének behatóbb megismerését, beszűkíti az ember rálátását (pontyorientált az egész magyar társadalom, még az is , aki nem is horgászik!!!) , egyéb korlátairól nem is beszélve.

ÉB-RESZ-TŐŐ!

Ezt most ki kellet nyomnom magamból. Bocsánat.