Lee tollából: IDE gyere!
Nekem, mint legyeshorgásznak ez a hal áll a legyezés csúcsán. Becserkészése arasznyi méretig nem okoz különösebb nehézséget, de a tapasztaltabb nagyobb példányok elejtése már komoly vadászstratégiát kíván meg.
A hideg téli napokat leszámítva minden évszakban jól fogható. A tavaszi áradásokkal, a vízzel elöntött legelőkön találhatók meg, ahol kis víz esetén akár combos csizmában is horgászhatunk rájuk. A visszahúzódó vízben szívesen tartózkodik a kövezéseken, ott is a kisebb visszaforgók tövénél várja a gyorsabb vízben sodródó táplálékot. Bokrok mögötti visszaforgókon is megtalálható, de előszeretettel sütkérezik, és portyázva vadászik a sekély lassan áramló vízrészeken is. A május-júniusi időszakban nagy eredményességgel éjszakai is fogható közvetlen a part mentén vezetett nagyobb testű műléggyel. A tiszavirágzás első számú fogyasztója, amikor is megfelelő utánzatú rovarimitációval érhetünk el eredményt.
Had adjak a felszerelésről néhány iránymutatást.
A bot lehetőleg átmeneti akciójú 8 láb körüli legyen. A hazai kereskedelemben kapható átlagos (AFTMA #5-ös) botok is megfelelően használhatók, azonban elvetemültebbek finomíthatnak a szerelésen. A zsinórosztály természetesen a várható halak méretéhez igazítandó és az sem közömbös, hogy milyen húzós vízen horgászunk, mert ugye ott egy kisebb hal is jobban belekapaszkodik az árba. Én a Tiszán Szolnoknál 5-ös bottal horgászok, de a Zagyván 2/3-as bottal finomkodok.
Az orsó nem igényel túl nagy hangsúlyt. A pénztárca és a szenvedély az, ami meghatározza, hogy a bothoz zsinórosztályban illő orsók közül melyiket válasszuk.
Zsinór tekintetében ismét az ízlés diktál. Én WF-es zsinórral és DT zsinórral egyaránt szeretek horgászni. A hosszabb dobótávolság talán könnyebben elérhető a WF-es zsinórral, a DT-vel pedig egy kicsit szebb a légy tálalása. A Zagyva szélessége miatt nem szükséges nagy dobás, különösen ha lehetőségünk van a mederben állva (gázolva, vagy hascsónakkal) horgászni.
A legyek közül a felszín alatt sodortatott enyhén súlyozottakat válasszuk. A jász nem túlságosan igényes a legyek terén, de a vastag sötét színű test, barna vagy fekete gallérral általában tetszik neki.
A kapásra ingerlés attól is függ milyen típusú vízen kísérletezünk. Kedvenc pályáim egyike a lelassuló, elterülő folyószakaszok, ahol a szélvízen a vízinövények áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak. Ezek a részeket a meder felől érdemes meghorgászni, mégpedig úgy, hogy a legyet a növények közötti kis öblökbe ejtjük mérnöki pontossággal, majd a bot emelésével lassan vontatjuk. A közelben leselkedő jászok közül biztosan horogra csalunk így egyet. Én 8-as horogra kötött legyeket használok, így az apróbb jászok kapását kiszűröm. Az ilyen helyeken egyébként sok 30 centi körüli halat lehet kiemelni, melyek nagy tolóhullámokkal rontanak rá a légyre. A bevágás pillanatát nehéz definiálni, mert sokszor a jász csak követi a legyet. Van, aki ilyenkor addig folytatja bevontatást, amíg a jász fel nem akasztja magát. Én inkább jobb szeretem ilyenkor megállítani a legyet és szinte biztos, hogy a jász azt gondolatnyi szünet után a szájába veszi.
Másik kedvenc ígéretes pályám a hirtelen felgyorsuló víz partmenti szakasza. Itt sokszor egészen kicsi a víz, mégis a partszélre ejtett légyre hatalmas halak fordulnak rá. Amennyiben ilyen sodrós részen próbálunk jászt fogni, úgy a visszatartott, illetve vontatott légyvezetés csak abban az esetben eredményes, ha a halnak az esetleges kis vízmélység miatt nincs elég reakcióideje a csali szemlélésére. Ilyenkor mohón ront rá a műlégyre. Ha mélyebb pályán horgászunk, akkor a legyet hosszasan szoktam vezetni, sokszor több métert is, mert az akadó mögött sorakozó halak gyanakvóbban viselkednek, mint a partszéli részeken lévők. Az optimális csalivezetés az, amikor a légy a víz sodrával közel azonos sebességgel halad. A kontaktus miatt muszáj a botot kicsit emelni, és sokszor alig érezhető amikor a jász megfogja a legyet. Ezt a technikát úgy tudjuk elérni, ha a zsinórt majdnem merőlegesen dobjuk a vízbe. A túlzott lefelé dobással a légy erősen oldalirányba és visszatartva fog úszni. A gyors részeken a jász nem vevő az így vezetett legyekre.
A jász védekezése nem hasonlítható össze a gyors hegyi patakok lakóinak védekezésével, de a 35 centi fölött példányok kis zsinórosztályú bottal történő megakasztása igazi fárasztást von maga után. Eddigi halaim javarészt ebből a méretből akadtak, rekordom egy 45 centiméteres volt. Tudom, hogy mindig az a hal a legnagyobb, amit nem fogtak ki, de sok ennél nagyobb méretű hal gondolta meg magát félúton a legyem bekapása előtt.
A vadászat tehát folytatódik. Talán a technika csiszolódása, talán egy más aspektus segít majd kifogni a következő rekordméretű jászt.
Az itt leírtak lehet hogy csak az általam horgászott vizekre alkalmazhatók, azonban bíztatok mindenkit, hogy adaptálja saját környezetére ezeket az iránymutatásokat és kóstoljon bele a jászozásba.
Végezetül a cím ismét: IDE gyere
Lee
