Google Fegyvertár III. - A "NOTEBOOK"

Szoktatok weblapokat megjelölni? Úgy értem berakni a "kedvencek" közé? Illetve Firefox esetén könyvjelzőzni? Én szoktam. Hasznos dolog. Csak egy gond volt ezzel idáig: ha nem otthon ülsz a saját géped előtt, vagy újra kell installálni a gépet a windows mindig kiújuló hibái miatt, ezek a dolgok nem elérhetők, illetve problémás újra összeszedni őket. Na, ennek vége. Sőt megkockáztatom, hogy még a rendes papiralapu noteszt is ki lehet majd dobni, ha a meglévő google notebook bétához hozzátesznek egy naptárat is.

De ne szaladjak mán előre annyira... Szóval, mit kinál a Google Notebook beta szoftver ma? Először is az installált mini szoftverke ott várja a parancsaidat a sarokban minden böngésző jobb alsó sarkában teljesen diszkrét formában.

Kinyitva, kis oldalablakkén ugrik fel, (amit kiterjeszthetünk teljes képernyőssé is), bejegyzéseket készithetünk az éppen meglátogatott weblapról, vagy csak lejegyezhetjük gondolatainkat. Mindezeket rendezhetjük KÜLÖN notebookokba, merthogy annyi ilyen kis notebook-ot kreálhatunk, amennyit csak akarunk. A kis bejegyzéseinkre kattintva a jegyzethez kapcsolódó weblap pattan fel, VAGY a weblap nélküli gondolathalmaz.


Hasonló ez a "kedvencek"-hez, csak éppen online. Bárhonnan elérhető, nem vész el systemcrash esetén sem. További előnye, hogy MEGOSZTHATÓ. Meghivhatunk barátokat, hogy kukkantsanak bele, sőt akár módosithassák tartalmát. Ez hasznos lehet például, ha közös pecát szervez az emberfia. De akár a teljes achivum megosztható a teljes web felé is. Vagy tökéletesn privát is maradhat persze... Itt egy példa egy full megosztott notebook-ra. Ebben azokat a legyeket jelöltem be, amelyekkel légykötő pályafutásomat akarom elkezdeni. A linkek a gff-re mutatnak.

Már megint egy maximálisan flexibilis google játékszer aminek felhasználási köre erősen felhasználófüggő. Ha többet akarsz megtudni erről a végtelen kecses webeszközről, látogass el ide.

Megvettem.

Megvetem a légykötő alapkészletet. Mi ebben a nagy dolog? Hát az, hogy szerencsésen és sikeresen próbálom magam távoltartani magam a legyek kötésétől már egy éve. Tudtam ugyan, hogy egyszer ennek is eljő az ideje, de azért türtőztettem magam amig csak lehetett. A légyek otthoni kötésével az volt idáig a gondom, hogy tudtam, ha egyszer elkezdem, minden perc szabad időm erre fog elmenni. De most beadtam a derekam. Most vége. Illetve nem is: elkezdődhet egy új szakasz az életemben. Há-hááá!

Ami most abból áll, hogy be kell szerezzek mindenféle légykötő anyagot, merthogy az egy darab sincs. Gyakorlatilag forráskutatás zajlik a neten látástól mikulásig. Néhány online bolt (példa) és ebay aukció (példa) nagyon izgatja a fantáziámat. Azt is tudom már mely legyeket akarom először megkötni. Itt vannak szépen sorban.

V. Pintér Zoltán Szilárd fotói

Google Fegyvertár II. - GOOGLE EARTH

Ennél jobb online térképészeti segédeszközt még nem találtam. Pont. Műholdas fotókból összeállitott interaktiv globe. Az adott helyről készült felvétel minőségének függvényében tudunk közelebb és közelebb vizsgálódni. Különféle rétegeket tudunk ki- és bekapcsolni. Ezekből a rétegekből van vagy 100, a legfontosabbak közül néhány: államhatárok, domborzat, épületek (korlátozottan működik, főként amerikai nagyvárosokról van szó) úthálózat, lakott területek nevei, éttermek, mozik, blablabla. A távolság mérésére is van beépitett eszközünk, ahol mindenféle mértékegységben tudunk mérni. A szélességi és hosszúsági köröket is meg tudjuk jeleniteni. A kapott képet képfájlként menthetjük, kinyomtathatjuk, vagy akár be is jelölhetjük, és elküldhetjük a koordinátákat barátainknak e-mail-ben egy spec google formátumú file-ban.

Nagy előnyre tehetünk szert, és rengeteg időt spórolhatunk meg, ha horgászkirándulásaink tervezett helyszinét jól körüljárjuk virtuálisan, mielőtt még egy lépést is tettünk volna felé.

Egy peca Csilében? Heh?

link >>> Ide mindenki akinek még nincs installálva.

A lengyel túra - az eredmény

Nem tudom eldönteni, hogy csütörtökön éjjel, vagy péntek hajnalban indultam, mert nem volt határvonal a kettő között. 3.00-kor indult a vonat pestre, 4.20-kor vett fel Pityu Zuglóban, minket meg a másik Pityu felesége másik Pityu kiséretében 5.00-kor Pityu lakása előtt. Hehe.


Tesco, busz, M3, Miskolc. Teli a busz, a kissé komor és álmos hangulatot az elengedett és általános jókevd zúzta széjjel. Jéjj, mindjárt ott vagyunk!







Szlovákia sokkal erősebben emlékeztet a gyerekkorom magyarországára, mint magyarország. Azt például nem értem, hogy közterületen miért kell a rikitó citromsárga meg a kék festéket minden más tónust elnyomó mennyiségben használni, de nem is érdekel már annyira. Akkor, ott, szabályosan felbosszantott. Lengyelország viszont valami egészen más. Itt nem kell félned, hogy mi lesz, ha megtudják magyar vagy. Ez jó érzés. Mindenki barátságos és segitőkész. Minden tip-top, és még olcsóbb is mint Mo. Nagyvonalakban. Szóval röpke 1 óra vonat és 10 óra buszozás után meg is érkeztünk.

Szerintem mindenkinek elege volt már ebből a hosszúra nyúlt ride-ból, legszivesebben mindannyian megtámadtuk volna a folyót. A műhosz korábban odaért vezetősége is igy lehetett ezzel, mert azt azért nem mondhatnánk, hogy minden le volt vajazva a frissen érkezők számára. Nem reklamálok, csak őszintét beszélek. Úgyhogy az első este bemelegitő kűrök helyett a hotelben telt kellemes vacsorával, ismerkedéssel, szektorsorsolással, sörrel, borral, "stratégiai megbeszélésekkel" , sok dumával, röhögéssel, kifulladásig.

Másnap reggel korán kelés, zuhany, kávé, reggeli, és a rosszhir: csak a pér iródik, a pisztráng nem számit be az eredménybe. Az fasza, gondoltam, mert akkor amúgy sem túl nagy esélyem a halfogásra hirtelen a nulla felé kezdett megindulni, na de sebaj, azert belenyúlhatok!

Bokáig érő kristályiszta viz, 100 méteres folyószélesség, hatalmas szektorok, kisebb medencék, surrantók.

És rengeteg hal. Ott inalnak a szemed láttára, kicsik, nagyok, hatalmasok, pérek, pisztrángok. És épp ez az (nomeg a mérhetelen fejfájás) ami miatt majd megőrültem. Látom, hogy van hal, és mégis, a folyó tökéletesen halottnak mutatja magát. Számomra.


Nem úgy mint a tapasztaltabb, rutinosabb magyarok, s nem is a helyi lengyel öregek számára. Merthogy a lengyelek úgy kapkodják a pért, mintha küszt szedegetnének csontival. Legalábbis ez derült ki a végeredményekből. No, mindegy, nekem ez most nem jött össze, viszont már megint tanultam egy csomó mindent. Volt itt aztán vacsora, eredményhirdetés, és megint sör, bor, pálinka. Hejejuja, vigadalom. Fekvés, alvás , szokásos.

Jól elkenték a szánkat na. Egy okkal több, hogy még több időt töltsünk a vizen. Hehe.

Én itt szeretném megküszönni a segitséget a MüHOSz-nak, File Pityunak és Nininek, hogy lehetővé tették, hogy ott lehettem, továbbá mindenkinek aki ott volt, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire jól érezzem magam életem első külföldön megrendezett műlegyező eseményén.

Jó buli volt fijjugg!