Vadászat virágokra várva

Szóval. Az elmúlt 8-10 napban elég sok telefonhívás érkezett Tokajból, Szegedről, és sorolhatnám, melyek arról adtak hírt, hogy a várt tiszavirágzás megérkezett. Esténként érdemes kilátogatni a partra, szerencsés esetben belenyúlhatunk egy-egy olyan rajzásba, ahol a kikelő rovarok mennyisége kellőképp fel tudja csigázni a halakat ahoz, hogy elhagyják rendes táplálkozási zónájukat, és óvatosságukat félretéve habzsoljanak a felszinen, vagy annak közelében.

Az ilyen alkalmaknak két tipusú horgász örül. Az egyik az, amelyik az élő rovart használja csaliként a törvénynek és morális normáknak fittyethányva, a másik pedig a LEGYEZŐHORGÁSZ, akinek ezek az állapotok ideálisak arra, hogy kedvenc horgászmódszeréből magyarországon a legtöbbet hozza ki.

Nos, úgy hozta az élet, hogy Tibi, Lee csónakkal rendelkező tiszai horgászbarátja hívta fel valamelyik nap azzal, hogy ha van kedvünk csatlakozzunk hozzá, szívesen elvisz minket egy ilyen estén hajókázni. Nekünk persze nem kellett kétszer mondani, villámgyorsan ráálltunk kérészutánzatokat kötni főként sárga polifoam-ot használva alapanyagként.

Elérkezett a találkozó napja, délután fél hat körül szálltunk csónakba. Ebben az időben még nem szállt egyetlen rovar sem, s nekem mint vadonatúj kérészrajzásfelfedezőnek erős kételyeim támadtak. Biztos jönnek? Mikor jönnek? Na jó de PONTOSAN mikor kezdenek el szállni? És ha jönnek, meddig jönnek?

Ilyen és hasonló idegromboló kérdésekkel adtam számot hatalmas tapasztalataimról. Tibi beindította a motort, és lejjebb vitt minket a part mentén. Dobálni kezdtünk annak ellenére, hogy halmozgásnak még nyoma sem volt. Bemelegítés.

Teltek a percek, és egyszerre megláttuk az első közelben repülő rovart. Aztán még egyet. Aztán egyre többet. Lejjebb ereszkedtunk, kikötött teherhajók végében megtört vízhez értünk, ahol Tibi szerint egyébként is sok jó hal van általában. Egy burvány. Mégegy. Kiugró hal! Egyre intenzívebb rovarrepülés, arányosan növekedö aktivitássak a halak részéről. Csibb, csobb, fröccsenés, locsi-pocsi. Végre egy ütés a légyen! Persze ez elment, nem figyeltem eléggé, a látvány teljesen lekötött. Gyerünk tovább!

Mindhárman nagyon gyorsan értük el az "ennél mán izgatottabb állapotba nemigen kerülhetek" szintet. Hopp, ez most megvan! Húh, keménykedik, rázza a fejét! Tuti balin. Meg is lett. Most meg Lee botja hajlik karikába! De úgy, hogy barátom két kézzel tartja a legyesbotot percekig! 45 centis jász van a végén, közel másfél kila. GŐZMOZDONY. VIZIDISZNÓ. Most megint én jövök egy újabb balinnal. Bárcsak így maradna ez az állapot örökre. Csónakban ülve a tiszán rajzás közben, hogy egy percre se unatkozzon a horgász! Szebbnél szebb halak fordulnak a csónak közelében. Parádés esemény ez!

A kánaán - érzésem szerint - másfél-kétórán át tartott, s aztán a kérészek úgy mederközép táján nagy, csőszerű, kígyózó sorba rendeződve repűltek lefelé végtelen mennyiégben. Ekkor bár a kikelés még mindíg tartott, a halak valamiért visszavonulót fújtak. Legalábbis azon a helyen ahol mi álltunk. Meglepetten kémleltük a vizet, nyomát kutatva annak, hogy a pauza csak erre a helyre szólt-e, vagy mindenütt megszűnt a mozgás.

Kicsit csalódottan ugyan, de tudomásul kellett vegyük, hogy véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De ha teszett, nemsokára.....

A kérészrepülés ideális esetben akár két hétig is eltarthat. A napi időjárás viszont nagyban befolyásolja az eseményeket. Elég, ha aznap épp erős szél fúj, máris lesheted kiguvadt szemmel, hová tünt a várt rovaráradat. Eső, vihar, (A VIHAR VALÓSZÍNŰSÉGI SZINTJE!!! :D) mind mind az ellenséged ebben a kérdésben. Hihetetlen számomra az a fajta intelligencia, amivel ezek a lények eldöntik, hogy a fejük felett áramló vízoszlop felett fúj-e a szél, vagy sem? Esik-e az eső vagy sem. Fog-e esni későbbi órán, mikor is a már kikelt és megtermékenyített rovar dolga a peték lerakása a vízre persze repülve.

Teli vagyok kérdésekkel.

Lee tollából: IDE gyere!

Kevesen tudják, hogy a jászkeszeg (angolul IDE), milyen jól fogható műléggyel. A nemzetközi legyezésben is csak szűk réteg foglalkozik ezzel a halfajjal (pl. Hollandia), pedig azokon a folyóvizeken, ahol a domolykó már nem található meg, ott nagy valószínűséggel szép számmal fogható a jász.

Nekem, mint legyeshorgásznak ez a hal áll a legyezés csúcsán. Becserkészése arasznyi méretig nem okoz különösebb nehézséget, de a tapasztaltabb nagyobb példányok elejtése már komoly vadászstratégiát kíván meg.

A hideg téli napokat leszámítva minden évszakban jól fogható. A tavaszi áradásokkal, a vízzel elöntött legelőkön találhatók meg, ahol kis víz esetén akár combos csizmában is horgászhatunk rájuk. A visszahúzódó vízben szívesen tartózkodik a kövezéseken, ott is a kisebb visszaforgók tövénél várja a gyorsabb vízben sodródó táplálékot. Bokrok mögötti visszaforgókon is megtalálható, de előszeretettel sütkérezik, és portyázva vadászik a sekély lassan áramló vízrészeken is. A május-júniusi időszakban nagy eredményességgel éjszakai is fogható közvetlen a part mentén vezetett nagyobb testű műléggyel. A tiszavirágzás első számú fogyasztója, amikor is megfelelő utánzatú rovarimitációval érhetünk el eredményt.

Had adjak a felszerelésről néhány iránymutatást.

A bot lehetőleg átmeneti akciójú 8 láb körüli legyen. A hazai kereskedelemben kapható átlagos (AFTMA #5-ös) botok is megfelelően használhatók, azonban elvetemültebbek finomíthatnak a szerelésen. A zsinórosztály természetesen a várható halak méretéhez igazítandó és az sem közömbös, hogy milyen húzós vízen horgászunk, mert ugye ott egy kisebb hal is jobban belekapaszkodik az árba. Én a Tiszán Szolnoknál 5-ös bottal horgászok, de a Zagyván 2/3-as bottal finomkodok.

Az orsó nem igényel túl nagy hangsúlyt. A pénztárca és a szenvedély az, ami meghatározza, hogy a bothoz zsinórosztályban illő orsók közül melyiket válasszuk.

Zsinór tekintetében ismét az ízlés diktál. Én WF-es zsinórral és DT zsinórral egyaránt szeretek horgászni. A hosszabb dobótávolság talán könnyebben elérhető a WF-es zsinórral, a DT-vel pedig egy kicsit szebb a légy tálalása. A Zagyva szélessége miatt nem szükséges nagy dobás, különösen ha lehetőségünk van a mederben állva (gázolva, vagy hascsónakkal) horgászni.

A legyek közül a felszín alatt sodortatott enyhén súlyozottakat válasszuk. A jász nem túlságosan igényes a legyek terén, de a vastag sötét színű test, barna vagy fekete gallérral általában tetszik neki.

A kapásra ingerlés attól is függ milyen típusú vízen kísérletezünk. Kedvenc pályáim egyike a lelassuló, elterülő folyószakaszok, ahol a szélvízen a vízinövények áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak. Ezek a részeket a meder felől érdemes meghorgászni, mégpedig úgy, hogy a legyet a növények közötti kis öblökbe ejtjük mérnöki pontossággal, majd a bot emelésével lassan vontatjuk. A közelben leselkedő jászok közül biztosan horogra csalunk így egyet. Én 8-as horogra kötött legyeket használok, így az apróbb jászok kapását kiszűröm. Az ilyen helyeken egyébként sok 30 centi körüli halat lehet kiemelni, melyek nagy tolóhullámokkal rontanak rá a légyre. A bevágás pillanatát nehéz definiálni, mert sokszor a jász csak követi a legyet. Van, aki ilyenkor addig folytatja bevontatást, amíg a jász fel nem akasztja magát. Én inkább jobb szeretem ilyenkor megállítani a legyet és szinte biztos, hogy a jász azt gondolatnyi szünet után a szájába veszi.

Másik kedvenc ígéretes pályám a hirtelen felgyorsuló víz partmenti szakasza. Itt sokszor egészen kicsi a víz, mégis a partszélre ejtett légyre hatalmas halak fordulnak rá. Amennyiben ilyen sodrós részen próbálunk jászt fogni, úgy a visszatartott, illetve vontatott légyvezetés csak abban az esetben eredményes, ha a halnak az esetleges kis vízmélység miatt nincs elég reakcióideje a csali szemlélésére. Ilyenkor mohón ront rá a műlégyre. Ha mélyebb pályán horgászunk, akkor a legyet hosszasan szoktam vezetni, sokszor több métert is, mert az akadó mögött sorakozó halak gyanakvóbban viselkednek, mint a partszéli részeken lévők. Az optimális csalivezetés az, amikor a légy a víz sodrával közel azonos sebességgel halad. A kontaktus miatt muszáj a botot kicsit emelni, és sokszor alig érezhető amikor a jász megfogja a legyet. Ezt a technikát úgy tudjuk elérni, ha a zsinórt majdnem merőlegesen dobjuk a vízbe. A túlzott lefelé dobással a légy erősen oldalirányba és visszatartva fog úszni. A gyors részeken a jász nem vevő az így vezetett legyekre.

A jász védekezése nem hasonlítható össze a gyors hegyi patakok lakóinak védekezésével, de a 35 centi fölött példányok kis zsinórosztályú bottal történő megakasztása igazi fárasztást von maga után. Eddigi halaim javarészt ebből a méretből akadtak, rekordom egy 45 centiméteres volt. Tudom, hogy mindig az a hal a legnagyobb, amit nem fogtak ki, de sok ennél nagyobb méretű hal gondolta meg magát félúton a legyem bekapása előtt.

A vadászat tehát folytatódik. Talán a technika csiszolódása, talán egy más aspektus segít majd kifogni a következő rekordméretű jászt.

Az itt leírtak lehet hogy csak az általam horgászott vizekre alkalmazhatók, azonban bíztatok mindenkit, hogy adaptálja saját környezetére ezeket az iránymutatásokat és kóstoljon bele a jászozásba.

Végezetül a cím ismét: IDE gyere

Lee

Lee tollából: Felvidéki kaland

Ebben az ínséges halszegény időben meghívást kaptunk Szlovákiába egy kis pisztrángozásra. A gyorsan jött lehetőséget sajnos csak én tudtam kihasználni, mert Zolinak nincs még kiváltva az állami jegye szlovákiában. Mivel a túra csak egy napra szólt, ezért tűzoltó barátomat, Józsit vittem magammal.

A reggel igen korán (4:30 kor) kezdődött. Így már 9 órakor vízen voltunk a napijegyek birtokában, melyet vendéglátónk korábban kiváltott.

Gyors információváltás után megtudtuk, hogy most a melegben már eszik a halak a szárazlegyet, de a helyi horgászok a nedvesre esküsznek.

Mi előző nap beindítottuk a légygyárat és kötöttünk néhány Adams illetve Pheasant tail típusú legyet. Alföldi horgászok révén nem rendelkezünk túl nagy pisztrángos ismeretekkel. Így sajnos nem is kötöttünk egy darab májusi legyet sem, pedig ezek szálltak les-föl egész nap.

Mindezeket leszámítva legyeink fogósnak bizonyultak.

A horgászstratégia úgy alakult, hogy egy mindketten azonos helyen léptünk be a vízbe. Én lefelé nedveseztem, addig Józsi elindult felfelé szárazléggyel. Amikor már kellőképpen eltávolodtunk az autótól akkor visszafordultunk, és ki-ki számára megfelelő módszerrel jött vissza. Én felfelé szárazzal.

Mindketten Olasz (Pozó) bottal horgásztunk. Én egy # 2/3-as 7’ 6”-ossal, Józsi pedig egy # 4-es 8’-assal. A halak többnyire 20 centisek voltak, egytől-egyig sebes pisztrángok. A nap folyamán fogtunk néhány 30 centiméter fölöttit is. Minden halat visszadobtunk.

A hazai jászokhoz képest furcsa volt ahogyan a kis pisztrángok úgy húznak, mintha két kilós súly lenne a bot végére akasztva.

A Tátrában hullott kis eső a nap közepe felé kicsit megemelte a vízszintet, de ez a pezsdülés csak jót tett a halak kapókedvének.

Sajnos az esti szedést már nem tudtuk megvárni, mert hosszú út állt még előttünk, és igen fáradtak voltunk.

A kaland sikeres volt, fejenként nagyjából 70-80 halat fogtunk.

Lee

Azér' persze vannak rosszabb napok, hetek is néha

Lementem a Tiszára ma is.
De minek...

Olyan délre értem a partra, és látom ám, hogy ha nem is úgy mint kéthete örült módon,
de azért "rabolgat" a balin.

Nosza gyorsan nekiláttam a dobálásnak.Úgy az ötödiknél minden burvány nélkül lenehezedett a bot, majd elkezdte kihúzni a zsinórt a kezembül állatmód. Gyorsan engedtem a féken, hagytam hagy mennyen ameddig akar. Végre megállt, de onnam nem tudtam mozdítani rajta.

Közben egy "kolléga" odasétált mellém, a szemével is "segített"....
Monta biztos van vagy kilós... Én meg gondótam olyat má fogtam, de azt ugyanez az ötös bot
gond nélkül hozta a partra...

Vagy tíz perc után fáradt el a koma, nemtom hánykilós, mérleg sosincs nálam,olyan 58 centire saccoltam. Önkéntes segédem készített két kjó fotót, oszt balinka mars vissza a vízbe...

Dobáltam még egy 10 percet, de a rablások is megszűntek, meg k meleg lett, úgyhogy behúzodtam egy cukrászdába,

AHOL IS OTTHAGYTAM A FÉNYKÉPEZŐGÉPETAZASZTALON!!!!

később, mikor észrevettem a dolgot persze vót igyekvés vissza,

De minek...

Szal egy darabig csak LEE-ben bízhatunk fotóügyben...

Egyébiránt egy általános, országosan, és horgászmódszer-független negatív hullámhoz érkeztünk két héttel ezelőtt. Azóta mindehonnan csak duzzogó horgászokat hallok. Épp most kezdik a vizek rendbekapni magunkat kicsit, süllőfogásokról esik szó, és a balin is kezd újra beindulni. A jászok újra kistartolnak a légyre, de a kapás előtt a tolóhullám lefordul a célról. Sokan mondják, hogy mindez a nyárfapöhöly tömeges, potenciális táplálékkén való jelenléte miatt van. Ki tudja? Ki TUD itt bármit is?

Van még itt egy dolog ami kikivánkozik. Hehe.

Néha nem ba...a a csőrötöket, hogy kapitális csukát, süllőt, balint nem az fog aki horgászik rá célzottan? Nagybátyám, János, szolnoki horgász, a klasszikus fajta, az ötös süllőt puffasztott buzával fogja, a négyes balint meg piros pufival, a hármast meg a partravontatott fenekezőhorog csillanása ejti rabul.... Eszem megáll... :DDDD

Megint csak a balinokról

...merthogy megtaláltak. Ezt állítják ugyanis, hogy a balint nem te találod meg, hanem majd ő megtalál téged...! :D Hát, nem tudom, ez hogy van másoknál, én olyan helyen álltam le horgászni rájuk, hogy én úgy érzem én találtam meg őket, de nem kétlem a fenti bölcsesség létjogosultságát.

A színhely, ahol én rájuk horgásztam a Tisza híd Szolnoknál. Ez a rész, mármint a hídalatti burványos, HEMZSEG a balinoktól napok óta. Azt nem tudom, hogy előtte milyen volt, vagy hogy meddig tart ez az édeni állapot, de én még életemben nem láttam ennyi örjöngő balint egy rakáson egész életemben ha összeadom se :D. Hosszú kanyargó kirohanásokkal kergetik méterhosszakon a sodrásban lavírozó küszöket. Egymástól meg a parttól 15-30 méterre. Erősek, gyorsak, nagyok, vadak.

Nagy élmény akasztani őket! Az ötös boton már a fiatalok jól is küzdenek (35 and up) de egy 50 centis már megdolgoztatja a botot rendesen. Én fogtam már léggyel több csukát az ötven felettiekből léggyel, de egyik sem volt összehasonlíthatő élmény ezzel. Persze, ha a csukákat is az ötössel akasztom, más lenne most a véleményem az biztos.... No mindegy, mondjuk csak azt, hogy ötös osztályban, wf zsinórral, néhány léggyel meg is vagyunk egész nap.... tegnap a boton, meg egy övtáskán kívül mást nem is vittem magammal a vonaton szolnok felé.

És nézzétek mit fogtam:

A három közelmúlti alkalommal, összesen kilenc óra horgászattal 13 szép balint fogtam, úgy hogy előtte nem horgásztam balinra. Akkor most nehéz a legyezés vagy könnyű? Eredményes van sem? Érdemes megpróbálni vagy sem?

Teljes függőséghez vezet. Ez tuti. Rendesen addictive. Megyek is kötök néhány izét...