Költözünk.

Még néhány nap és visz a repülő. Szerencsés esetben szeptemberben már a kaliforniai Stanislaus folyón próbálom kamatoztatni mindazt a két év alatt felgyülemlett tudást és tapasztalatot, amit barátaim közreműködésével sikerült elsajátítanom. Nem tudok elég hálás lenni Pityunak, Leenek (őket mindenképpen névszerint említek, elnézést a többiektől, na jó mongyuk furán fogom érezni magam, ha ezt a nevet még nem írom ide: szabó levi :D ) és számos, kiemelkedő emberi tulajdonságokkal megáldott barátnak.

Az első és legfontosabb amire megtanítottak, az az, hogy a hal viselkedésének, tartózkodási helyének, táplálkozási szokásainak ismerete nélkül a halgazdag vizek is üresnek fogják mutatni magukat. A méregdrága horgászezközök haszontalan halott súlyként fogják terhelni léptedet. Ez nem csak a legyezőhorgászatra vonatkozik. Ez a fajta megközelítés a horgászat igazi esszenciája.

A halak megimerése sok időt és fáradságot követel. A hal puszta meglátása is egy olyan készség, ami lassan folyamatosan tanulható meg. Sosem fogom elfelejteni zagyva vagy ipolyparti csetlésbotlásaimat, ahol barátaim sorra mutatak a vízre: látod a halat? Ott van ni, nem is egy! Három. Én persze csak az üres vizet láttam csak hónapokig. Lassú folyamat, de megtanulható.