Balin délidőben

Ebéd után nem bírtam tovább.

Ha máshova nem is, de a téglagyári gödrökhöz ki tudok menni egy órára nem? Dehogynem.

Biztos korholtam már előzőleg eleget a ceglédi tavakat és a menedzsmentet, ezért most inkább a pozitívumra fókuszálva: testes balinok laknak itt, cirkálva kutatnak apróhal után. A tó közepe tájékán lehet mindig látni a legdurvább halakat, rablásaik ijesztőek. Lapát nagyságú farokuszonyok kerűlnek a víz fölé ilyenkor.

A baj ezekkel a hatalmas dögökkel csak az, hogy 60-80 méterre van a gyűrű SZÉLE, amiben megtalálhatók. Persze a part közelében is ott vannak a balinok, de a tapasztalat szerint ezek inkább a kisebbek. Az 55-65 centi hosszúságúak.

Ezeket viszon aránylag könnyű elcsípni, ha agresszívabb hangulatban vannak az adott nap.
Néhány dobás után valamiért mindig fel lehet őket fedezni a légy közelében.

Tegnapelőtt például szabályosan lekáderezték a legyemet. Nem egy, nem kettő! Kinnt voltak a szélvízben, és egy idő után mármár arra gondoltam, tudatosan szórakoznak velem. Métereken át követték a legyet, majd egy burvánnyal odébbáltak.

DE MA! Ma az én napom volt. Ma az ötödik dobásra megindult egy nagy szürke hát a zöld vízben a partról, egyenesen neki a fekete wooly bugger-nek, majd a szokásos hátraarc, de ma léggyel a szájában. Kis emelés a boton, a balin azonnal kirohat négy métert, majd elkezdtük a part menti sétát le-föl.

Patakokban csorgott rólam a víz. Dög meleg volt ott kint a parton. Végül is a már megszokott méretű 55-ös (farokkal 65-ös) balint emelhettem ki a vízből. Gyönyörű, izmos hal volt. A fényképezőm elvesztését nem tudom eléggé sajnálni, de hát ez van. Csak a fejemben lesz meg az emlék.