Az első légykötő lecke.

Legutóbb úgy döntöttünk "egyik barátommal", hogy mielőtt jól végigcsapkodjuk "kedvenc vizünket", házában töltök egy estét, igy lesz időnk felkészülni a reggeli horgászatra, és kötünk egy-két legyet is. Ez jól hangzott, mert még életemben nem kötöttem legyet. Megvettem egy hete egy alap kötőszettet, de ennyi.... se anyag, se expiiriensz.

Megismerkedtem az alapvető, nélkülözhetetlen kötőanyagokkal és technikákkal. Ez sokat segitett abban, hogy ésszerű hosszúságúra redukáljam azt a végtelen bevásárlólistát, amit a szükséges beszerzendő anyagok cimmel készitettem online keresgéléskor fellelt lehetőségek alapján.

Meg kell mondjam, hogy a "whip-finish" elsajátitása, avagy a légy befejezése, stabilra kőtése, komoly szellemi erőfeszitést követelt, igazság szerint csak több nap elteltével sikerült megértenem, hogy is megy ez valójában... :))) Jól elszórakoztunk, és megint bebizonyosodott, hogyha olyasmit csinálsz, ami érdekel, mindezt jó társaságban teszed, akkor a nap 24 órája igen SZŰKÖS.

Itt ragadnám meg az alakalmat, hogy bemutassam az egyik legbonyolultabb, legkifinomultabb csukalegyet amit valszeg valaha is láttatok. Fedőneve: Nagy Csukaizé. Ime:

Másnap reggel aztán megrohamoztuk a vizet.


Jött is egy-két csukesz, de valahogy korántsem annyi és akkora mint ahogy mi azt elvártuk, vagy másként fogalmazva, amennyi kellett volna, hogy gyüjjön! :( Ilyen is van. Ettől függetlenül szép napunk volt ismét.