Egy kis kiruccanás
Úgy döntöttünk, hogy az agyonhorgászott folyócskánkat itt hagyva elmegyünk egy viszonylag közeli Tisza holtágra. Kirándulásunk fő célja a hascsónakjaink tavon történő kipróbálása volt, de az idegen környezetben élő halak reakcióira is kiváncsiak voltunk.
Szokás szerint két botot vittünk magunkkal a csónakba. Zoli a szokásos „jászos-csukás” kombinációt, én pedig a csukás mellé egy süllyedő zsinóros szereléket. Mielőtt beléptünk volna a vízbe bedobtunk egy kis elemózsiát a hasunkba és egy korty vizet, nehogy hamar ki kelljen szállni a nyomás miatt. Így reményekkel telve vízre szálltunk és a vízparti tuskós részeket kezdtük dobálni.
Közben a lábunkkal bicajos mozdulatokat végeztünk hogy ne legyünk egyhelyben. Ez a kis lábmunka (ami a nap egészében velünk volt) nem is volt olyan fárasztó mint gondoltuk. Hanem amikor elhatároztuk hogy átmegyünk a túlpartra, na akkor megtudtuk milyen a tavon „tanyabótozni” búvártalp nélkül. A leggyorsabb haladáshoz a mellúszás lábtempóját használtuk úgy, hogy kicsit hátradőltünk a csónakban. A holtágat háromszor úsztuk át keresztbe oda-vissza, így nem kellett este ringatást kérni az elalváshoz. Igazi sport volt. Felül a nyolcas bottal hadonászott a kezünk alul meg a lábunk dolgozott. Na de ami a halakat illeti nem volt teljes az elégedettségünk. A remélt csukák elmaradtak. Zoli fogott ugyan egy méreteset (45),
de itthon ettől a mérettől tartjuk számon a halakat, tehát nem voltunk feldobva nagyon. Nekem volt egy akadó felett három szép rávágásom de kis bírkózás után mindegyik lefordult. A dolog érdekessége, hogy a csukákat még a kapás pillanatában sem zavarta a lábam keltette hullámzás pedig igen rövid pórázon dobáltam rájuk a legyet.
A csukák helyett vörösszárnyúakkal borogattuk szomorú lelkünket, melyekből akadt bőven.
Sajna nagyobb nem volt szinte mindegyik 15 cm körül. Sügér nem jött csak néhány aprócska balin. A táj viszont lenyűgöző volt. Láttunk jégmadarat, mocsári teknősöket sütkérezni, fakopáncsot néhány méterre bogarászni.
Szóval szép nap volt. A belly-boat előnyeit megtapasztaltuk és bátran ajánljuk mindenkinek.
Lee
Szokás szerint két botot vittünk magunkkal a csónakba. Zoli a szokásos „jászos-csukás” kombinációt, én pedig a csukás mellé egy süllyedő zsinóros szereléket. Mielőtt beléptünk volna a vízbe bedobtunk egy kis elemózsiát a hasunkba és egy korty vizet, nehogy hamar ki kelljen szállni a nyomás miatt. Így reményekkel telve vízre szálltunk és a vízparti tuskós részeket kezdtük dobálni.
Közben a lábunkkal bicajos mozdulatokat végeztünk hogy ne legyünk egyhelyben. Ez a kis lábmunka (ami a nap egészében velünk volt) nem is volt olyan fárasztó mint gondoltuk. Hanem amikor elhatároztuk hogy átmegyünk a túlpartra, na akkor megtudtuk milyen a tavon „tanyabótozni” búvártalp nélkül. A leggyorsabb haladáshoz a mellúszás lábtempóját használtuk úgy, hogy kicsit hátradőltünk a csónakban. A holtágat háromszor úsztuk át keresztbe oda-vissza, így nem kellett este ringatást kérni az elalváshoz. Igazi sport volt. Felül a nyolcas bottal hadonászott a kezünk alul meg a lábunk dolgozott. Na de ami a halakat illeti nem volt teljes az elégedettségünk. A remélt csukák elmaradtak. Zoli fogott ugyan egy méreteset (45),
de itthon ettől a mérettől tartjuk számon a halakat, tehát nem voltunk feldobva nagyon. Nekem volt egy akadó felett három szép rávágásom de kis bírkózás után mindegyik lefordult. A dolog érdekessége, hogy a csukákat még a kapás pillanatában sem zavarta a lábam keltette hullámzás pedig igen rövid pórázon dobáltam rájuk a legyet.A csukák helyett vörösszárnyúakkal borogattuk szomorú lelkünket, melyekből akadt bőven.
Sajna nagyobb nem volt szinte mindegyik 15 cm körül. Sügér nem jött csak néhány aprócska balin. A táj viszont lenyűgöző volt. Láttunk jégmadarat, mocsári teknősöket sütkérezni, fakopáncsot néhány méterre bogarászni.
Szóval szép nap volt. A belly-boat előnyeit megtapasztaltuk és bátran ajánljuk mindenkinek.Lee
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése