Tavaszi Parádé

Tegnap délután egy óra körül lehetőség nyílott, hogy lelátogassak kedvenc vizemre egy-két órára. Mostanában a csukák elég gyengén mutatták magukat, s a nagy jászok is mintha eltűnni látszanának, ezért a legutóbbi pecák picikét kesernyés szájízt hagytak a számban. Persze mindíg volt mire hivatkozni: hidegfront, lehűlés, zavaros a folyó, vagy bármi ami a horgásznak ilyenkor eszébe jut...

A vízállás a net szerint TÖKÉLETES , a víz tisztulóban, a nap ezer ágra süt, 20 fok, minden ideális.

Úgy gondoltam új szokásunkhoz híven két bottal gázolok be egy hosszabb lapos szakaszba. Két legyet vittem magammal mindössze: a mindíg ütős "dark shine"-t csukára, és egy polibogarat a jászoknak. Az első órát azzal töltöttem el, hogy lefelé sétálva a vízben a part menti padmajt ütöttem csukákat kutatva. Az első húsz percben fogtam három aprócskát, 35-40 centi körüli hosszban, majd volt két durva ráfordulás, amit nem tudtam megakasztani. Ezek után húsz perc üres, és a figyelmemet egyre inkább a víz teljes szélességében észlelhető folyamatos evészet kezdte lekötni. Küszök és jászok szedegettek.

Nosza elő az ötös bottal, meg a polibogárral!! :D



Hát ilyen jó kis pecában már rég nem volt részem! Gyakorlatilag azon kívül, hogy a bogarat a vízre kellett ejteni, és meg kellett akasztani a halakat, másra nemigen kellett figyelnem.



Szikrázó napsütés, fecskék szántják a levegőt, sarjadó, zöldülő földi és vizi növényzet.

És hal. Rengeteg hal. Szinte mindegy merre dobok... ilyen még nem volt. Fogtam vagy negyven jászt egy óra alatt. Legalább. 20-35 centi között, igaz ugyan, hogy a zöme az a 20 cetis volt. Ehhez még jött jópár termetesebb küsz is folyóközépből.

Imádok legyezni. Pont.