Egy év legyezés
LEE tollából, Szolnok 1999-11-16
Az idén minden kétséget kizáróan sikerült bebizonyítanom a legyezőhorgászat eredményes alkalmazását a hazai vizeken. Bár még nincs vége az évnek, a vizek hirtelen lehűlése miatt elérkezettnek látom az időt az idény összegzésére.
A szezon május közepétől kezdődött eredményessé válni. A halak közül először a Jászkeszegek kerültek a fonott kosár aljába. A zsákmány nagy részét a 15 cm körüli példányok jelentették, tömeges jelenlétük viszont kárpótolta kis termetüket. Az idén fogott legszebb Jászok sajnos csak 20 cm-esek voltak, de 4-es zsinórosztályú felszereléssel, 12-es előkével izgalmas élményt nyújtott a horgászatuk. A halak a lapos elárasztott és gyorsan felmelegedő vizeket keresték fel, és amíg nem került vissza a folyó a medrébe, addig 30-60 (!) példányt is lehetett fogni 3 óra alatt. Az eredményességet mi sem bizonyítja jobban, hogy kezdő horgász cimborám is sikeresen zsákmányolt az első horgászatakor 7 darabot belőlük. A Jászok mellett becsúszott néha egy-egy kisebb Balin és Vörösszárnyú keszeg is. Eleinte 16-18-as horogra kötött Blue mylar és egyszerűsített Alexandra legyeket használtam, majd különféle kukac imitációkat 12-16-os méretben.
A paradicsomi állapot június közepével véget ért. A Zagyván nagy mennyiségű víz áramlott egész nyáron. A vízinövények nem tudtak elszaporodni, ezért a folyó sem tisztult le a megszokott módon. Idén a Zagyva olyan volt, mint a kakaó, pedig általában az áradások levonulásával a lassan csordogáló víz gyakran a méteres részeken is kristálytiszta szokott lenni. Talán emiatt kezdtem el a Tiszán legyezni, amely a Zagyvával ellentétben soha sem tiszta, a maximális áttetszőség 20 cm körüli. Ilyen látási viszonyok mellett a legyezőhorgászat elvileg csődöt kell, hogy mondjon, de a fogási eredmények az ellenkezőjét bizonyították.
A másik fő hal melyre idén komoly hangsúlyt fektettem a Süllő volt. A Süllőfogás alapjait már megtanultam tavaly a Zagyván. Az akkor szerzett tapasztalatokat próbáltam idén a Tiszán alkalmazni. A siker megdöbbentő volt, nem csak nekem, hanem horgász barátaim számára is.
Az alkalmazott módszer a mártogatás a pergetés és a legyezés ötvözése, melyet mindig éjszaka alkalmaztam. Mindig süllyedő zsinórt használtam, mellyel könnyedén tudtam a súlytalan legyet a kőrakás kövei közt vezetni. Ehhez a horgászathoz végtelen türelem kell, mert a légy akkor nyeri meg a Süllő tetszését, ha azt szinte csiga tempóval vezetjük. Erre a víz fokozatos lehűlésével kezdtem rájönni. Míg a víz hőmérséklete 20 Cº feletti volt addig a süllők nagyon vehemesen kaptak, és nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem akad meg rendesen a horog, mert azt alaposan benyelték.
A Süllők mellett sikerült Kősüllőt, Sügért, Balint, és egy 30 cm-es harcsát (!) is fognom. Ahogyan hidegebb lett a víz a süllők annál finnyásabban, komótosabban kaptak, ezért a vontatás sebességét minimálisra csökkentettem. A kapások száma nem csökkent, az üres bevágásoké viszont egyre nőtt. A problémát egy olyan léggyel oldottam meg, amelynél a horog szára túlnyúlik a hallégy végén. A légy bevált, ismét fogtam szépen a Süllőket, de a mellettem pergető sporttárs mindig nagyobbat zsákmányolt.Ez adta meg a végső döntést: Tandem legyet kell kötni.Ez egy olyan légy melyben két horog egymás után van kötve. Ezzel gyakorlatilag csak a légy hosszát növeljük, a finomsága viszont változatlan marad. Ellenpéldaként egy 1/0-s horoggal szemben, mely a nagyságához képest általában túlságosan vastag és nehéz. Ennek a megkötése sajnos háromszor annyi időt vesz igénybe, de a fogások gyakorisága és a nagyobb halak horogra csalása érdekében szükséges ezek használata.
A fogott Süllők először az apróbbak közül kerültek ki (20-28 cm), de később sikerült szelektív módszerrel kiszűrnöm a kisebbeket. Több méretest is sikerült kifognom. Az idei legnagyobb süllő 37 cm hosszú volt. Napi 3 darab mindig összejött, de volt olyan nap, amikor 9 darabot fogtam 1-2 óra alatt.
Az egyik éjszaka kellemes meglepetésben volt részem, a második méretes süllő után a korábbi halakhoz képest sokkal energikusabb ellenfél védekezését észleltem a bot végén. A finom felszereléssel (280 cm hosszú AFTM 5/6 bot 20-as zsinór) 15 percig tartó fárasztás után tudtam baráti segítséggel kiemelni a 68 cm-es 3050 grammos csukát. Mindez este 10 órakor történt, drótelőke, és szák nélkül. Az orsó fékje kiállta a próbát, a precíz szerkezetnek nagy hasznát vettem.
Azóta sajnos nagyon hideg a víz, a halak pedig olyan mély vízbe vonultak, ahová a legyezőzsinór már nehezen tud lemerülni. Marad tehát idén a légykötés, a tollforgatás, és a sóvárgás a tavaszi horgászatra, remélve, hogy a jövő évi fogások az ideinél is jobbak lesznek.
Szolnok, 1999. november 16.
Tölgyesi Levente
Az idén minden kétséget kizáróan sikerült bebizonyítanom a legyezőhorgászat eredményes alkalmazását a hazai vizeken. Bár még nincs vége az évnek, a vizek hirtelen lehűlése miatt elérkezettnek látom az időt az idény összegzésére.
A szezon május közepétől kezdődött eredményessé válni. A halak közül először a Jászkeszegek kerültek a fonott kosár aljába. A zsákmány nagy részét a 15 cm körüli példányok jelentették, tömeges jelenlétük viszont kárpótolta kis termetüket. Az idén fogott legszebb Jászok sajnos csak 20 cm-esek voltak, de 4-es zsinórosztályú felszereléssel, 12-es előkével izgalmas élményt nyújtott a horgászatuk. A halak a lapos elárasztott és gyorsan felmelegedő vizeket keresték fel, és amíg nem került vissza a folyó a medrébe, addig 30-60 (!) példányt is lehetett fogni 3 óra alatt. Az eredményességet mi sem bizonyítja jobban, hogy kezdő horgász cimborám is sikeresen zsákmányolt az első horgászatakor 7 darabot belőlük. A Jászok mellett becsúszott néha egy-egy kisebb Balin és Vörösszárnyú keszeg is. Eleinte 16-18-as horogra kötött Blue mylar és egyszerűsített Alexandra legyeket használtam, majd különféle kukac imitációkat 12-16-os méretben.
A paradicsomi állapot június közepével véget ért. A Zagyván nagy mennyiségű víz áramlott egész nyáron. A vízinövények nem tudtak elszaporodni, ezért a folyó sem tisztult le a megszokott módon. Idén a Zagyva olyan volt, mint a kakaó, pedig általában az áradások levonulásával a lassan csordogáló víz gyakran a méteres részeken is kristálytiszta szokott lenni. Talán emiatt kezdtem el a Tiszán legyezni, amely a Zagyvával ellentétben soha sem tiszta, a maximális áttetszőség 20 cm körüli. Ilyen látási viszonyok mellett a legyezőhorgászat elvileg csődöt kell, hogy mondjon, de a fogási eredmények az ellenkezőjét bizonyították.
A másik fő hal melyre idén komoly hangsúlyt fektettem a Süllő volt. A Süllőfogás alapjait már megtanultam tavaly a Zagyván. Az akkor szerzett tapasztalatokat próbáltam idén a Tiszán alkalmazni. A siker megdöbbentő volt, nem csak nekem, hanem horgász barátaim számára is.
Az alkalmazott módszer a mártogatás a pergetés és a legyezés ötvözése, melyet mindig éjszaka alkalmaztam. Mindig süllyedő zsinórt használtam, mellyel könnyedén tudtam a súlytalan legyet a kőrakás kövei közt vezetni. Ehhez a horgászathoz végtelen türelem kell, mert a légy akkor nyeri meg a Süllő tetszését, ha azt szinte csiga tempóval vezetjük. Erre a víz fokozatos lehűlésével kezdtem rájönni. Míg a víz hőmérséklete 20 Cº feletti volt addig a süllők nagyon vehemesen kaptak, és nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem akad meg rendesen a horog, mert azt alaposan benyelték.
A Süllők mellett sikerült Kősüllőt, Sügért, Balint, és egy 30 cm-es harcsát (!) is fognom. Ahogyan hidegebb lett a víz a süllők annál finnyásabban, komótosabban kaptak, ezért a vontatás sebességét minimálisra csökkentettem. A kapások száma nem csökkent, az üres bevágásoké viszont egyre nőtt. A problémát egy olyan léggyel oldottam meg, amelynél a horog szára túlnyúlik a hallégy végén. A légy bevált, ismét fogtam szépen a Süllőket, de a mellettem pergető sporttárs mindig nagyobbat zsákmányolt.Ez adta meg a végső döntést: Tandem legyet kell kötni.Ez egy olyan légy melyben két horog egymás után van kötve. Ezzel gyakorlatilag csak a légy hosszát növeljük, a finomsága viszont változatlan marad. Ellenpéldaként egy 1/0-s horoggal szemben, mely a nagyságához képest általában túlságosan vastag és nehéz. Ennek a megkötése sajnos háromszor annyi időt vesz igénybe, de a fogások gyakorisága és a nagyobb halak horogra csalása érdekében szükséges ezek használata.
A fogott Süllők először az apróbbak közül kerültek ki (20-28 cm), de később sikerült szelektív módszerrel kiszűrnöm a kisebbeket. Több méretest is sikerült kifognom. Az idei legnagyobb süllő 37 cm hosszú volt. Napi 3 darab mindig összejött, de volt olyan nap, amikor 9 darabot fogtam 1-2 óra alatt.
Az egyik éjszaka kellemes meglepetésben volt részem, a második méretes süllő után a korábbi halakhoz képest sokkal energikusabb ellenfél védekezését észleltem a bot végén. A finom felszereléssel (280 cm hosszú AFTM 5/6 bot 20-as zsinór) 15 percig tartó fárasztás után tudtam baráti segítséggel kiemelni a 68 cm-es 3050 grammos csukát. Mindez este 10 órakor történt, drótelőke, és szák nélkül. Az orsó fékje kiállta a próbát, a precíz szerkezetnek nagy hasznát vettem.
Azóta sajnos nagyon hideg a víz, a halak pedig olyan mély vízbe vonultak, ahová a legyezőzsinór már nehezen tud lemerülni. Marad tehát idén a légykötés, a tollforgatás, és a sóvárgás a tavaszi horgászatra, remélve, hogy a jövő évi fogások az ideinél is jobbak lesznek.
Szolnok, 1999. november 16.
Tölgyesi Levente
