Elrettentés vagy bíztatás?
LEE tollából, Szolnok 1999-12-01
Avagy néhány szó a legyezőhorgászatról
A legyezőhorgászat a magyar horgászok körében egyelőre nem örvend túl nagy népszerűségnek, melynek több oka van. Megpróbálom ezeket röviden ismertetni. Az olvasóra bízom az olvasottak alapján annak eldöntését, hogy a továbbiakban pártolója lesz-e a legyezésnek, vagy sem.
Az első ok az, hogy ezt a módszert nem a nagy hagyományokkal rendelkező külföldi irodalomból ismerik meg, hanem a magyar horgászírók szemszögéből, melyek közül sajnálatosan sokan csak részben ismerik ezt a nemes halfogó módszert. Ahhoz hogy, valaki tollforgatással foglalkozzon, és ezt nyugodt lelkiismerettel a nyilvánosság előtt publikálja rengeteg tapasztalattal kell rendelkeznie. Mivel kevés olyan horgász és még kevesebb horgászírónk van, aki kizárólagosan a legyezőhorgászattal foglalkozik, ezért a magyar vonatkozású irodalom szegényes, hiányos és nehezen beszerezhető, bár az első lépések megtételében használható. A légykötést nehéz megtanulni még irodalomból is nem hogy anélkül. A legyeződobást minden könyv ismerteti, sokszor már túlságosan szájbarágósan. A légy vezetését pedig nagyon kevesen írják le. Had említsem meg Kövi Gábor nevét ellenpéldaként, akinek írásain jómagam is nevelkedtem. Sokat köszönhet neki a legyezőtársadalom. Ahhoz azonban, hogy többen foglalkozzanak ezzel a témával, nem csak a publikációk minőségén, hanem a horgászat újrafogalmazásán is át kell esnie a magyar horgászoknak. Ameddig a „Megfogom az engedélyem árát” nézet uralkodik, és a „Fogd meg és ereszd vissza” filozófiát csak megmosolyogják addig nem fognak a legyezőhorgászok gombamód szaporodni. Arról nem is beszélve, hogy sokan még engedélyt sem váltanak, új szerelésre így valószínű pláne nem fognak áldozni.
Amikor azt olvasom az újságban, hogy ez a módszer a magyar vizeken hal és víz hiányában nem használható eredményesen, enyhén szólva felháborodok. Ugyanis a legyezőhorgászat hallatán nem a pisztrángra kell asszociálni, hanem minden olyan halra, mely léggyel fogható.
A baj az, hogy ilyen megalapozatlan kijelentések alapján ítélkezik az olvasó. A legyezőhorgászat egy halfogó módszer, mely nem halhoz kötött. Ez olyan, mintha pergetni csak csukára, fenekezni pedig csak pontyra lehetne. Természetesen lehet rangsort állítani a halak között a fogási eredményesség tekintetében. Kétségtelen az is hogy a pisztráng nagyon jó legyes hal, de az egész nem ér semmit, ha a vizek egész évben zavarosak. Ilyen volt a 99-es év is, amelyre a Szombathelyi legyezőklub tagjai valószínű nem szívesen emlékeznek vissza, hiszen nem sokszor tudták kihasználni a földrajzi adottságokat a sok égi áldás miatt. Kevés pisztrángos vizünk van, de azért létezik. Lehet ezeken is legyezni, bár nem túl könnyen, mivel általában nagyon benőtt kis patakokról van szó. De miért is foglalkozzon mindenki ezekkel a vizekkel, amikor annyi víz van körülöttünk halakkal tele.
Kevesen szeretnek kis halat fogni. A fogott halak mérete azt tanúsítja, hogy legyezéssel nehezen lehet kapitális méretűt akasztani. A rekordlistára valószínű nem az így zsákmányolt halak fognak felkerülni, de ez még önmagában nem lehet elrettentés. Minden relatív, puskával verébre nem illik menni. Ha a legyezés során olyan felszerelést választunk, amely igazodik a fogható halak méretéhez, akkor a „nagyobb” hal fárasztása izgalmas lesz.
Újabb probléma a bot, zsinór orsó beszerzése. A felszerelés megvásárlása sajnos még ma sem egyszerű. A légykötéshez használt anyagoké szintén nehézkes. Itthon csak a felszerelések erősebb skálája kapható, így marad a reménykedés a felszereléshez igazodó halak elejtésére.
A legyezőhorgászt egy léggyel fogott kis keszeg is nagy lelkesedéssel tölt el, valószínű azért van így, mert halfogásra (előkék kötése, légykötés, botgyűrűzés, zsinórápolás, anyagok beszerzése, és a konkrét horgászat) lényegesen több időt szán, mint ami egy átlagos horgászat során szükséges. Mire ezeket a dolgokat mind megtanulja az ember, rengeteg időt és energiát áldoz rá, kudarcok és apró sikerek érik. A légykötéshez kézügyesség, fantázia, türelem is kell, a felszereléshez pedig pénz. Ha ezek ellenére valakinek sikerül kitartania a legyezés mellett, biztosan örülni fog minden fogott halnak, mint ahogyan én is örültem a képen látható 20 centiméteres vörösszárnyú keszegnek.
Szolnok 1999-12-01
Tölgyesi Levente
Avagy néhány szó a legyezőhorgászatról
A legyezőhorgászat a magyar horgászok körében egyelőre nem örvend túl nagy népszerűségnek, melynek több oka van. Megpróbálom ezeket röviden ismertetni. Az olvasóra bízom az olvasottak alapján annak eldöntését, hogy a továbbiakban pártolója lesz-e a legyezésnek, vagy sem.
Az első ok az, hogy ezt a módszert nem a nagy hagyományokkal rendelkező külföldi irodalomból ismerik meg, hanem a magyar horgászírók szemszögéből, melyek közül sajnálatosan sokan csak részben ismerik ezt a nemes halfogó módszert. Ahhoz hogy, valaki tollforgatással foglalkozzon, és ezt nyugodt lelkiismerettel a nyilvánosság előtt publikálja rengeteg tapasztalattal kell rendelkeznie. Mivel kevés olyan horgász és még kevesebb horgászírónk van, aki kizárólagosan a legyezőhorgászattal foglalkozik, ezért a magyar vonatkozású irodalom szegényes, hiányos és nehezen beszerezhető, bár az első lépések megtételében használható. A légykötést nehéz megtanulni még irodalomból is nem hogy anélkül. A legyeződobást minden könyv ismerteti, sokszor már túlságosan szájbarágósan. A légy vezetését pedig nagyon kevesen írják le. Had említsem meg Kövi Gábor nevét ellenpéldaként, akinek írásain jómagam is nevelkedtem. Sokat köszönhet neki a legyezőtársadalom. Ahhoz azonban, hogy többen foglalkozzanak ezzel a témával, nem csak a publikációk minőségén, hanem a horgászat újrafogalmazásán is át kell esnie a magyar horgászoknak. Ameddig a „Megfogom az engedélyem árát” nézet uralkodik, és a „Fogd meg és ereszd vissza” filozófiát csak megmosolyogják addig nem fognak a legyezőhorgászok gombamód szaporodni. Arról nem is beszélve, hogy sokan még engedélyt sem váltanak, új szerelésre így valószínű pláne nem fognak áldozni.
Amikor azt olvasom az újságban, hogy ez a módszer a magyar vizeken hal és víz hiányában nem használható eredményesen, enyhén szólva felháborodok. Ugyanis a legyezőhorgászat hallatán nem a pisztrángra kell asszociálni, hanem minden olyan halra, mely léggyel fogható.
A baj az, hogy ilyen megalapozatlan kijelentések alapján ítélkezik az olvasó. A legyezőhorgászat egy halfogó módszer, mely nem halhoz kötött. Ez olyan, mintha pergetni csak csukára, fenekezni pedig csak pontyra lehetne. Természetesen lehet rangsort állítani a halak között a fogási eredményesség tekintetében. Kétségtelen az is hogy a pisztráng nagyon jó legyes hal, de az egész nem ér semmit, ha a vizek egész évben zavarosak. Ilyen volt a 99-es év is, amelyre a Szombathelyi legyezőklub tagjai valószínű nem szívesen emlékeznek vissza, hiszen nem sokszor tudták kihasználni a földrajzi adottságokat a sok égi áldás miatt. Kevés pisztrángos vizünk van, de azért létezik. Lehet ezeken is legyezni, bár nem túl könnyen, mivel általában nagyon benőtt kis patakokról van szó. De miért is foglalkozzon mindenki ezekkel a vizekkel, amikor annyi víz van körülöttünk halakkal tele.
Kevesen szeretnek kis halat fogni. A fogott halak mérete azt tanúsítja, hogy legyezéssel nehezen lehet kapitális méretűt akasztani. A rekordlistára valószínű nem az így zsákmányolt halak fognak felkerülni, de ez még önmagában nem lehet elrettentés. Minden relatív, puskával verébre nem illik menni. Ha a legyezés során olyan felszerelést választunk, amely igazodik a fogható halak méretéhez, akkor a „nagyobb” hal fárasztása izgalmas lesz.
Újabb probléma a bot, zsinór orsó beszerzése. A felszerelés megvásárlása sajnos még ma sem egyszerű. A légykötéshez használt anyagoké szintén nehézkes. Itthon csak a felszerelések erősebb skálája kapható, így marad a reménykedés a felszereléshez igazodó halak elejtésére.
A legyezőhorgászt egy léggyel fogott kis keszeg is nagy lelkesedéssel tölt el, valószínű azért van így, mert halfogásra (előkék kötése, légykötés, botgyűrűzés, zsinórápolás, anyagok beszerzése, és a konkrét horgászat) lényegesen több időt szán, mint ami egy átlagos horgászat során szükséges. Mire ezeket a dolgokat mind megtanulja az ember, rengeteg időt és energiát áldoz rá, kudarcok és apró sikerek érik. A légykötéshez kézügyesség, fantázia, türelem is kell, a felszereléshez pedig pénz. Ha ezek ellenére valakinek sikerül kitartania a legyezés mellett, biztosan örülni fog minden fogott halnak, mint ahogyan én is örültem a képen látható 20 centiméteres vörösszárnyú keszegnek.
Szolnok 1999-12-01
Tölgyesi Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése